- Mit csinálsz, kisfiam?! És hol szerezted a gyufát? Nem szabad ám gyújtogatni itt a réten, mert akkor leég a fű, és szegény szöcskéknek, meg sáskáknak el kell költözniük! Ha pedig a sáskák és szöcskék elköltöznek, akkor mit fognak enni itt a madárkák? Hol láttál olyasmit, hogy nyáron felgyújtják a rétet?!
- Ja, hogy a tévében láttad, a katonabácsiktól, akik nem csak a rétet gyújtották fel, hanem az erdőt, meg a várost is?! Hát, fiacskám, nem szabad összezavarni a dolgokat! Azok a katonabácsik katonai főengedéllyel gyújtogattak, míg te saját, ki sem nőtt szakálladra akartál ilyesmit csinálni. Az előbbi engedelmesség, amit te akartál most, az pedig engedetlenség lett volna.
- Igen, ha katona leszel, és lesz rá katonai főengedélyed, akkor te is gyújtogathatsz majd abban a távoli országban, mert így hazád szolgálod: akinek leég a háza, annak újjá kell építenie, amíg pedig az újjáépítéssel elfoglalt, addig nem jut eszébe a te hazáddal háborúzni, mert nehéz két dolgot csinálni egyszerre.
- Nem, nem, Johnnyt akkor sem szúrhatod le a bajonettel, - különben honnan tudsz ilyen szavakat, mint például a bajonett?! - mivel Johnny nem hazád ellensége, csak úgy véled, hogy neked nem barátod, ha egy osztályba jár is veled! Ilyesmire gondolnod sem szabad!
- Igen, igen, azt a fura nevűt, ha már felnőtt leszel, és tényleg katona, valamint megkapod rá a katonai főengedélyt, azt leszúrhatod abban a távoli országban, mivel azzal hazád szolgálod: ha meghal, akkor már nem jut eszébe a te hazáddal háborúzni, mert nehéz két dolgot csinálni egyszerre, azaz holtan feküdni és egyúttal élőként rohangálni, robbanószerrel megrakottan.
- Tudod, fiacskám, nem annyira jó dolog az a katonai élet, mint hiszed, bár abban igazad van, hogy nagy becsületet hozhat. Igazi géppisztolyt szeretnél születésnapodra?! Ezt a kérésed nem teljesíthetem, emlékezz vissza, hogy múltkor, amikor elcsented az én igazi pisztolyom, amelyik kis kaliberű ugyan, de azért nem veszélytelen, milyen bajt csináltál nekünk!
- Igen, igen, te lehet, hogy jót nevettél, amikor ráfogtad a pisztolyt a tanítóbácsira, és követelted osztályzataid kijavítását. No, persze, megrémült az az ijedős ember, javítgatta ész nélkül, de nekem, fiam, ez a rossz vicced oly sokba került! Akár három géppisztolyt is vehettem volna abból a pénzből! Mire tanítottalak egykoron? "Kés, villa, olló gyerek kezébe nem való."
- Jó, jó, a géppisztoly se nem kés, se nem villa, se nem olló, de még veszélyesebb dolog azoknál. Például rossz irányban indítasz el egy sorozatot, és máris tíz-húsz gyerekkel kevesebb iskolatársad van! Nem sajnálnád őket?!
- Fiacskám, még Johnnyt is sajnálnod kellene, ha ilyen baleset éri, hát még a többieket...
- Nem, nem, az sem volt szép dolog tőletek, hogy azt a sziámi macskát megkínoztátok, majd felakasztottátok! Először is a macska nem volt a tiétek, hanem Lucy Nénié, a magántulajdont pedig tisztelni kell, mert csak arra épülhet a Liberális Szabadság! Még szerencse, hogy Lucy Néni nem sejti hová lett a macskája! Azt is jegyezd meg: a macskának joga lett volna bírósági tárgyalásra, hogy védekezhessen a bioterroristaság vádja ellen. Azért élsz, fiacskám, Demokratikus Jogállamban, hogy ennyi mindenképpen benne legyen a kobakodban, ha több nem is. Nálunk mindenki kinyithatja a száját, akinek befogjuk! John Bácsit sem kellett volna lelöknöd a lépcsőn, mondtam neked, hogy a tenorista, meg a terrorista két különböző fogalom...
- Nem, fiacskám, azzal nincs elintézve a dolog, hogy John Bácsi csak a lábát törte el, és nem is gyanakodott szándékosságra, azt hitte: véletlenül mentél neki. Legjobb, ha megvizsgálod lelkiismereted, és legalább három vasárnapon imádkozol a templomban John Bácsi mielőbbi felépüléséért.
- Látod, fiacskám, itt jön Lucy Néni, a kislányával! Köszönj nekik szépen, illedelmesen. Mit láttál a televízióban?! Jaj, fiacskám, megint összezavarod a dolgokat! Lucy Néni leányával nem bánhatsz úgy, mint...no, mint ahogy a televízióban láttad, abban távoli országban, annál a katonai akciónál! Nem! Lucy Néni kislányával akkor sem, ha katona leszel! És legjobban teszed, ha visszadod az öngyújtóm, nem ok nélkül vettem el tőled a gyufát sem!
- Ja, hogy csak meg akartad őrizni az öngyújtót arra az időre, amikor, már katonaként, katonai főengedéllyel, abban a távoli országban majd kedvedre gyújtogathatsz, meg...?! Ó, te kis csacsi gyerek! Hol lesz már az akkori technika a maitól!