Óh, tekints le Krisztus vérző sebére, Jeruzsálem
Lásd a porszemek szenvedélyes táncát a Napban
Herceged vére érted kiált, ébresztő, Matuzsálem
Üvöltsd az égre fel: Nem ezt, nem így akartam


Alkudni békák szúnyogkapó, falánk, rossz szívére
Aludni börtönrács mögött, önként és szabadon?
Összetartozni, erőt cserélni egy árva ország hitére
Ne hidd, hogy ami szép, új és igaz, már forradalom


Gyógyítónk áldott szava elszállt a desztilált hegyen
Hol lármás, henye nép kereste könnyű kenyerét
Építve falakat, hogy világa fénytelen, sötét legyen
Visszahullunk egymásba feledve könnyek tengerét

Itt egy nép régóta kiált érted litániát: Szabadság!
Ne tagadj meg hitetlenségünkért, óh, Jó Urunk
Fényed melegét most vonuló, bús felhők zavarják
Áldj meg minket, ha porzik és nehéz még utunk...

Pesthidegkút, 2006. április 10.