Meghalt a lelkem.
Kiugrott az ablakon.
Kivetette a világ,
hát eljött az alkalom.

Nem fog már nevetni,
nem fog már szeretni,
nem fog más lelkek közt
társakat keresni.

Szeretném engedni, könnyezni, feledni,
testemet magányos fa alá temetni.
Már nem kérem vissza az életet.
Lélek nélkül még sírni sem lehet.