A tengerparti sziklák között áll egy kis ház. Körülötte mindent benőtt a gaz, falait a
vadszőlő. Aki ismeri a történetét, elkerüli a környékét is. De mindig vannak óvatlan,
tájékozatlan vagy éppen kíváncsi emberek, akik arra vetődnek. Róluk senki sem hall többé,
a feledés homályába vesznek mindörökké.


Az édesanyja halála óta mindenkitől elzártan éltek, de miután apja is meghalt teljesen egyedül
maradt Emily. Nem ismert senkit, de nem is vágyott társaságba. Az egyetlen, akivel megosztotta
magányát és később az ágyát is, egy hatalmas szürke farkas volt. A lány úgy gondolta, az égiek
küldték neki, hogy enyhítsen magányán.
Egy nap megjelent és azután mind többször ellátogatott a lányhoz. Élelmet vitt neki a faluból.
Először csak baromfit, malacot majd egy éjszaka halott csecsemőt hozott a szájában.
A falubeliek vadásztak rá, és Emily őszintén aggódott érte.
Egy éjjel kiabálást, puskalövéseket hallott a falu irányából. Felmászott egy szikla tetejére, és
látta amint az emberek fáklyákkal, fegyverekkel rohangálnak, üldözték a farkast. Az ő farkasát!
Azon az éjjelen nem jött az állat. Soha többé nem jött el

Tudta, hogy várandós, és hamarosan itt az idő.
Azon a viharos, esős éjszakán megszülte gyermekeit. Egy fiút és egy lányt. De inkább
hasonlítottak állat kölykökre semmint emberi lényekre. Mindketten szőrösek voltak, előre ugró
pofacsonttal. Kezüket-lábukat is vastag szőr borította. De az anyjuk imádta őket.
Mikor nagyobbak lettek Emily bemerészkedett a faluba, hogy élelmet szerezzen nekik.
Még soha nem járt ott, de gyermekei iránt érzett szeretete és gondoskodni akarása
rákényszerítette. Tojást, gyümölcsöt, baromfit lopott az éhező csemetéinek.
Ám ahogy nőttek, már egyre kevésbé elégedtek meg a táplálék minőségével. Húst akartak.

Egy nap Emily leültette maga mellé gyermekeit, és elmondta nekik származásuk történetét.
A két ember formájú, mégis állatias lény feszülten és érdeklődve hallgatta. Megtudták azt is,
hogy senki és semmi nem hasonlítható hozzájuk, ők különlegesek. Anyjuk figyelmeztette
őket arra is, óvakodjanak az emberektől, kerüljék őket.


Emily halála megviselte ugyan kölykeit, de lelkiismeret furdalás nélkül lakmároztak belőle.
Már felnőttek. Mindy- ezt a nevet adta Emily a nősténynek- magas kifejlett ivarérett példány
volt. Talpát és tenyerét leszámítva, testét erős szőrzet borította. Arca valamelyest emlékeztetett
egy női arcra, de a sok szőrzet valami groteszk, nevetséges külsőt kölcsönzött neki. Fulkó a
bátyja is hasonlóképpen festett, de az ő arca markánsabb volt, és testesebb volt nővérénél.
Úgy jártak, mint az ember, de sem, ruhát sem cipőt nem viseltek.


Közben a falu fejlődött, kereskedő és halászhajók fordultak meg mind gyakrabban a sziklás
part közelében. A testvér pár már nem elégedett meg a tenger, és a távoli erdő kínálta
táplálékkal. Emberhúsra éheztek.
Egy éjjel Fulkó egy fiatal férfi holttestével tért haza. Ettől kezdve nem volt megállás.
Vigyázniuk kellett azonban, hogy az emberek fel ne fedezzék őket. A hím többnyire a
kikötőből, a magányosan, egyedül tartózkodó emberek közül szerezte zsákmányát.

Mindyvel való párzásuk nem maradt eredménytelen. A nőstény kölykökkel volt várandós.
Hamarosan meg is születtek. Ketten voltak, egy hím és egy nőstény. Ők még kevésbé
emlékeztettek emberi lényre. Valamiféle átmenetet képviselhettek egy torzszülött és egy farkas
között. Csak a szájuk, szemük, és fülük volt emberi. A koponyájuk természetellenesen nagy
volt, túl nagy egy emberéhez, nagy egy farkaséhoz képest is.
Az anyjuk elhalmozta őket szeretettel, törődéssel. Fulkó pedig táplálta mindhármukat.

A kereskedő hajók után megjelentek a turisták, beindult az idegen forgalom. Ez több húst,
de több veszélyt is jelentett rájuk nézve. Már nem kellett messzire menni az élelemért. A ház
közelébe tévedt óvatlan turisták könnyű prédának bizonyultak.
A kölykökből kifejlett erős példányok lettek. De a gondos szülők nem engedték őket vadászni.

Egy nap nagy csoport fegyveres vette körbe a kis házat. Felfedezték a közeli sziklák közt az
emberi maradványokat. A faluban már rebesgették, hogy a közeli sziklaparti házban emberevő
vadak élnek. Ezt beigazolta a falubeliek megmagyarázhatatlan eltűnése, és a közelben talált
maradványok.
Mindy és Fulkó kirontott a házból. Megtámadtak egy- két fegyverest, és megpróbálták elcsalni
őket a háztól. Ez idő alatt a kölykök a sziklák repedéseiben kerestek menedéket. A szülők úgy
harcoltak, mint az oroszlánok. Sok vadászt és falubelit elpusztítottak, de az egyikük fegyvere
végzett velük. A kölykök a sziklák között is hallották visszhangzani szüleik állati üvöltését,
halálhörgéseit, majd az emberek elégedett nevetését, élcelődéseit.

Magukra maradtak. Vadásztak és szaporodtak. A nőstény négy utódot hozott a világra. Már
semmi emberi nem volt a kölykökben. A falka csak pusztított, gyilkolt, már nem csak a
táplálékért, hanem élvezetből.
Aki egy kicsit is megközelítette a területüket, nem menekült, az állatok martaléka lett.
Ők pedig csak ettek és szaporodtak. Vártak.
Várták, hogy elérkezzen az ő idejük.