Feltöltve: 2006-04-13 07:25:34
Megtekintve: 6193
Alku az ördöggel
Sandra még nem akart meghalni. Tudta, hogy haldoklik, de ő még élni akart. Huszonöt éves
volt és leukémiás. Istenhez már hiába imádkozott, csak napjai voltak hátra. Így hát a sátánhoz
fohászkodott, s úgy tűnt nála meghallgatásra talált. A sötétség ura eljött, s alkut ajánlott. Egy
életért cserébe ötöt kért a lánytól, aki mivel nem volt tudatában kiknek a lelkét kéri, egyezséget
kötött vele. Az ördögtől így megkapta az örök élet lehetőségét. Tehát az üzlet megköttetett,
amit a lány vérével pecsételt meg.
Napról napra jobban lett. Egy év múlva mindenki legnagyobb ámulatára, teljesen egészségesnek
nyilvánították.
Egy nap megbetegedett az édesapja. Az állapota folyamatosan romlott, végül meghalt. Nem
sokkal később az édesanyja is követte. Magára maradt az öccsével.
Félt. Emlékeiben élénken élt az egyezség, és reménykedett, hogy szülei halála után, nem testvére
az, aki fizetni fog az ő életéért. De tévedett.
Pár hónappal később ő is életét vesztette egy autó balesetben.
Most már tudta. Már hárman meghaltak. Teljesen magára maradt. De némiképp meg nyugodott.
Senkije sem maradt, akit elveszíthetne.
Magányosan élt, senkit nem engedett közel magához. Így nem érheti veszteség.
Évek teltek el így. Mikor megismerte szerelmét, már régen elfelejtette az alkuját. Szép szerelem
volt, házasság lett belőle. Nagyon boldogok voltak, különösen az után, hogy kiderült, Sandra
gyermeket vár. A felhőtlen boldogságukat semmi sem árnyékolta be. A lány már nem is
emlékezett az egyezségre.
Két éves volt a kisfia, amikor telefonon hívták férje munkahelyéről. Az építkezésen lezuhant
egy állványról, és azonnal meghalt.
Sandra teljesen összetört. Tehát még nincs vége. Férje volt a negyedik. Fájdalmát
elhomályosította a harag és a féltés. A fiát nem adja!
Éjjel- nappal vele volt, óvta minden lépését.
Eltelt négy év, de nem történt semmi. Szép lassan kezdett megnyugodni, de azért éberen
figyelt.
Egy tavaszi napon a kisfiú kint játszott a kertben, Sandra pedig a ház mögött teregette a frissen
mosott ruhát. Valahogy jó kedve volt, még dúdolgatott is.
Nem tudni a kutya, hogyan keveredett be a kertbe a zárt kapun, de egyszer csak ott volt.
Koszos, elhanyagolt bundájába bogáncs tapadt. Lehajtott fejjel, vicsorogva, morogva elindult
a fiú felé.
A gyermek sikoltása Sandra szívéig hatolt. Lélekszakadva rohant előre, és döbbenten nézte,
amint a loncsos állat a földön fekvő gyermek lábát tépi. Ösztönösen megragadta a kerti seprőt,
és azzal bökdöste a kutyát, míg az végre elengedte áldozatát, és kirohant a kapun.
Sandra odarohant, felnyalábolta vérző fiát, de még a korház felé vezető úton is azon tűnődött,
hogyan nyílhatott ki a kert kapu, hiszen ő maga zárta be.
Szerencsére fiának az ijedtségen, és a lábán okozott kisebb sérülésen kívül, csak a tetanusz
okozott problémát. Hamar meggyógyul, ráadásul a gonosz alul maradt-gondolta elégedetten.
Úgy érezte, most már nem tudja tőle elvenni.
Aztán egy napon váratlanul érte a hír. A kisfia az iskolában leesett a mászókáról, s annak az
egyik fokába beütötte a fejét. Azonnal meghalt.
Megfordult vele a föld. Az nem lehet, hogy mégis elvették tőle! Ezt már nem bírta elviselni.
Meglett tehát az ötödik áldozat is. De neki már nincs kit elveszítenie. Szabad, de már nincs
miért élnie. Imádkozott, fohászkodott, a sátán inkább vigye magával őt is.
Egy éjjel el is jött hozzá. Mivel kötötte az ígérete-, hiszen örök életet ígért a lánynak- javasolta
kezdjen új életet. De Sandra már nem akarta. Tegyen vele, amit akar, rá bízta a döntést.
A gonosz pedig döntött.
Magas, sudár gesztenyefává változtatta a lányt.
Azóta kint az út szélén áll. Nyáron nap perzseli, télen hó borítja, viharban szél tépázza ágait.
Ilyenkor sír, keservesen sír. Siratja hosszú életét.
volt és leukémiás. Istenhez már hiába imádkozott, csak napjai voltak hátra. Így hát a sátánhoz
fohászkodott, s úgy tűnt nála meghallgatásra talált. A sötétség ura eljött, s alkut ajánlott. Egy
életért cserébe ötöt kért a lánytól, aki mivel nem volt tudatában kiknek a lelkét kéri, egyezséget
kötött vele. Az ördögtől így megkapta az örök élet lehetőségét. Tehát az üzlet megköttetett,
amit a lány vérével pecsételt meg.
Napról napra jobban lett. Egy év múlva mindenki legnagyobb ámulatára, teljesen egészségesnek
nyilvánították.
Egy nap megbetegedett az édesapja. Az állapota folyamatosan romlott, végül meghalt. Nem
sokkal később az édesanyja is követte. Magára maradt az öccsével.
Félt. Emlékeiben élénken élt az egyezség, és reménykedett, hogy szülei halála után, nem testvére
az, aki fizetni fog az ő életéért. De tévedett.
Pár hónappal később ő is életét vesztette egy autó balesetben.
Most már tudta. Már hárman meghaltak. Teljesen magára maradt. De némiképp meg nyugodott.
Senkije sem maradt, akit elveszíthetne.
Magányosan élt, senkit nem engedett közel magához. Így nem érheti veszteség.
Évek teltek el így. Mikor megismerte szerelmét, már régen elfelejtette az alkuját. Szép szerelem
volt, házasság lett belőle. Nagyon boldogok voltak, különösen az után, hogy kiderült, Sandra
gyermeket vár. A felhőtlen boldogságukat semmi sem árnyékolta be. A lány már nem is
emlékezett az egyezségre.
Két éves volt a kisfia, amikor telefonon hívták férje munkahelyéről. Az építkezésen lezuhant
egy állványról, és azonnal meghalt.
Sandra teljesen összetört. Tehát még nincs vége. Férje volt a negyedik. Fájdalmát
elhomályosította a harag és a féltés. A fiát nem adja!
Éjjel- nappal vele volt, óvta minden lépését.
Eltelt négy év, de nem történt semmi. Szép lassan kezdett megnyugodni, de azért éberen
figyelt.
Egy tavaszi napon a kisfiú kint játszott a kertben, Sandra pedig a ház mögött teregette a frissen
mosott ruhát. Valahogy jó kedve volt, még dúdolgatott is.
Nem tudni a kutya, hogyan keveredett be a kertbe a zárt kapun, de egyszer csak ott volt.
Koszos, elhanyagolt bundájába bogáncs tapadt. Lehajtott fejjel, vicsorogva, morogva elindult
a fiú felé.
A gyermek sikoltása Sandra szívéig hatolt. Lélekszakadva rohant előre, és döbbenten nézte,
amint a loncsos állat a földön fekvő gyermek lábát tépi. Ösztönösen megragadta a kerti seprőt,
és azzal bökdöste a kutyát, míg az végre elengedte áldozatát, és kirohant a kapun.
Sandra odarohant, felnyalábolta vérző fiát, de még a korház felé vezető úton is azon tűnődött,
hogyan nyílhatott ki a kert kapu, hiszen ő maga zárta be.
Szerencsére fiának az ijedtségen, és a lábán okozott kisebb sérülésen kívül, csak a tetanusz
okozott problémát. Hamar meggyógyul, ráadásul a gonosz alul maradt-gondolta elégedetten.
Úgy érezte, most már nem tudja tőle elvenni.
Aztán egy napon váratlanul érte a hír. A kisfia az iskolában leesett a mászókáról, s annak az
egyik fokába beütötte a fejét. Azonnal meghalt.
Megfordult vele a föld. Az nem lehet, hogy mégis elvették tőle! Ezt már nem bírta elviselni.
Meglett tehát az ötödik áldozat is. De neki már nincs kit elveszítenie. Szabad, de már nincs
miért élnie. Imádkozott, fohászkodott, a sátán inkább vigye magával őt is.
Egy éjjel el is jött hozzá. Mivel kötötte az ígérete-, hiszen örök életet ígért a lánynak- javasolta
kezdjen új életet. De Sandra már nem akarta. Tegyen vele, amit akar, rá bízta a döntést.
A gonosz pedig döntött.
Magas, sudár gesztenyefává változtatta a lányt.
Azóta kint az út szélén áll. Nyáron nap perzseli, télen hó borítja, viharban szél tépázza ágait.
Ilyenkor sír, keservesen sír. Siratja hosszú életét.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-04-30 13:59:04
Eléggé nem illik hozzá a vége.Meg ez is elég sablon-téma,már ezren megírták ugyanezt.Különben meg elég valószínűtlen,hogy a Sátánhoz imádkozzon valaki és megjelenik neki :-)
2006-04-14 06:53:00
Igen,analóg a Fausttal,és még több más sátánnal kötött alkut tartalmazó írással,de mégis egyedi a megoldást illetően. Ez hálás téma ,és mindig lehet ragozni. Jól megírt szöveg.
2006-04-13 11:08:57
Hát le a kalappal, ez is nagyon jó!