Csak annyira vagyok ego mint Te,
A magány is lehet az élet egy kis része,
Ha ezt szeretném miért nem érted?
De ha mondasz valamit, értsem, s érezzem?

Nem vagyok robot, ami azt csinálja, amit szeretnél,
Akármi olyat mondok, kinevetnél,
Nem vagy, s nem is voltál az esetem soha,
Játszani szokott az élet is, nem lehet minden isteni csoda,

Nem lehetek mindig kényed-kedved szerint mosolygós,
Nem vagyok Te, nem lehetek néha más, s Te sem lehetsz jós,
Te sem tudhatsz mindent rólam, nem ismersz,
Az tudja, mi lakozik bennem, aki nem csak a betűim ismeri,

Az ismer, aki nem csak kritizálni tud,
Aki nem csak a saját kis világával foglalkozik,
Aki nem vetíti rám saját hibáit,
Nem csak elővesz, amikor akar, s amikor nem kellek, eldug...

Nem pöröghetek mindig, nem vagyok centrifuga,
Nem értheted azt mi Neked nem olyan tiszta,
Ami nem érdekel nem hallod meg,
Akkor mégis hogy bízzak benned?

Megítélsz azok alapján a morzsák alapján,
Miket elszórtam, éhes szemeidnek, a kicsi világod egy néhány foltján,
Hajrá hát ego world Neked, s Nekem,
Én akkor megmaradok magamnak, s így nem leszek számodra kellemetlen...

2006. április 11.