1. Nyugodt szellő lebben a fák között,
Odafenn az égen madár köröz.
Béke honol, s tűnik, minden örök.

2. Kel ma az ifjú, holnapra már nincs,
Tovatűnik századnyi drága kincs,
Hol élsz, és halsz, nekem örök bilincs.

3. Körülnézek, nem látok, csak követ,
Kővé vált büszke ősök nemzete,
Kit már nem hajt gyűlőlet, szeretet.

4. Mindenki hiszi, hogy így könnyebb, jobb
De már rég nincs érzés, csak rideg jog.
S már az a jobb, ki többet birtokol.

5. Hová lett, hová tűnt, mi szép vagy fáj?
Nincs már! Kocsik, pénz és lakás talán,
Hogy hová menjünk az ebéd után.

6. Büszkeség és önteltség, nincsen már!
Barátság s társa, viszály, hol van már?
Semmi nem okoz örömet, nem fáj.

7. Eláll a szél, lassan leszáll az éj.
A hold a távoli hegyekben kél.
S időben, talán érdemesb a lét.

2004. augusztus 27.