Azon a bizonyos októberi napon,
Éreztem, hiba lesz, hogyha kihagyom
Azt az alkalmat,
Hogy szívem újra szárnyalhat.

Nem csalódtam,
Hisz melletted boldog voltam.
Téged láttalak mindenhol,
Arcod előttem volt minden alkonyatkor.

Azt hittem, örökké boldogok leszünk,
De nem volt elég erős a hitünk.
Az én hitem legalábbis elveszett,
De helyette itt van a hatalmas szeretet.

Csillagporos éjszakánk volt,
De a rosszért mindenki engem okolt.
Talán igazuk van, gyenge vagyok,
Aki képtelen felvenni a szörnnyel a harcot.

Talán így van, talán nem; nem tudom.
A szörny gonosz ereje széttörte összes álmom.
Te is egy álmom voltál, mégis itt vagy mellettem,
Bizonyítva, hogy mire képes egy hatalmas, nagy szerelem.

Nem értelek: mellettem vagy és szenvedsz,
Inkább vállalod, de el nem engedsz.
Egy angyal vagy, kit szívemből szeretek,
De úgy érzem, ezt az angyalt nem érdemlem meg.

Egy angyal, kinek szárnyait letéptem,
Egy angyal, kit megsebesítettem,
A szárnyaid nálam vannak, keresd meg a szobát.
S ha kell, én visszaadom, hogy repülhess tovább...