egy éjjel lehulltak a csillagok az égből
mind, egymás után
ott csillogtak a földeken
az utak mellett az árokban
a házak tetején
még a szerelmesek kihűlt lábnyomában is
csak a folyóba nem esett egy sem
emberek jöttek, nézték a ragyogást
és suttogták a szépet
várt a folyó
halk csobbanással
szelíd reménnyel
csillagot kívánt fekete habjára
csak egyet
a legfényesebbet
és elindult a folyó
bokor aljából kiűzve a csendet
megrázva a fákat
végigszaladt a földeken
az utak mellett az árokban
ráhajolt a szerelmesek kihűlt lábnyomára is
de nem találta, amit keresett
féltek az emberek, nézték a nagy vizet
és suttogták a szörnyűt
és ment tovább a folyó
benézett minden házba
tükröt tört és álmot
könnyekből duzzasztotta magát
de nem találta, amit keresett
kigombolt lélekkel imára gyűltek az emberek
és suttogták a csodát
de rohant a folyó fel a hegyre
táncolt a világ tetején
övé lett mind, az összes csillag
halottan, feketén