Zöld fűszálak között heverő emlék
Pirosra festi az eget, mikor szívedbe tép,
Rózsaszín felhőkkel fojtogat kéjesen,
Fagyott mosollyal fogadod kedvesen,

Zöld hintában ül a bánat
Piros csókokból a derű ad még neki egy párat,
S távoztában, a rózsaszín virágokat mind letapossa,
Míg a fény a kék ég fájdalmát foldozza,

Lila nyárnak búcsút intenek a csillagok,
Barna fákkal a fehér szél vív majd harcot,
Húsodba vájnak majd az aranyszín napsugarak,
Fájjon csak, a fájdalmad enyhíteni nem szabad.

Majd felkel a fekete nap, s köddé válik minden,
Csak rozsdaszín csillagok lesznek az égen,
S a mosolyok szállnak csak fent a fellegekben,
S egy világot átölelő szempár fog világítani az égen.

2006. április 08.