Súlytalan vagyok.
Figyelem testem,
ahogy a lábak viszik előre
Az izmok tökéletes
harmóniában dolgoznak

Késő nyár van.
Az éjszaka lágy szellője
nedves illatot hoz magával,
falevelek árnyai mozognak
a nátriumgőz lámpák sárga fényében

Hazafelé tartok.
Egy helyre, amit otthonnak hívok,
ahol újrastruktúrálhatom magam,
megtervezhetem a következő lépést,
és kapcsolatba léphetek a külvilággal

A téridő megnyílt.
A múlt béklyói nem kötnek többé,
megvívtam a harcokat, hogy szabaddá válhassak,
nincsenek külső utasítások, amiket követnem kell,
csak választanom kell a jövőben húzódó útvonalak között

Nincsenek kötöttségek.
Semmit sem kell tennem, csak engednem,
hogy a belém kódolt automatizmusok bekapcsoljanak,
és tegyem azt, amire programozva vagyok

Szabadon.
Lépek.
Nevetve.
Repülök.
Súlytalanul.