Egy 25 centis ember jött hozzám látogatóba.

Az íróasztalomon lógatta a lábát és azt kérdezte, hogy elégedett vagyok-e az életemmel.
Azt feleltem, hogy nem, de nem akarom, hogy változtasson rajta. Magam akarom olyanná tenni, amilyennek szeretném.
Az esõ kopogott az ablakomon, a 25 centis ember pedig kibámult rajta.
A teste gyurmaszerû volt és sima, mintha valaki nagy mûgonddal és sok hõvel formázta volna meg a végtagjait, hogy azok tökéletesen illeszkedjenek egymáshoz. Ovális fején nem voltak szemek. Békaszerû szájában apró fogak ültek. Elmondta, hogy meglátogatott másokat is, de azok vagy észre sem vették, vagy remegni kezdtek és összepisilték magukat a félelemtõl. Ezért inkább gyorsan magukra hagyta õket.

Az életemnek ez a szakasza olyan volt, mint egy szép álom. Félhosszú, barna hajam finoman simogatta a nyakamat. A kinti fák és a fû dúsan zöldelltek és virágoztak. Az aláhulló esõcseppek kövérek és langyosak voltak. A májust belengte a barátság, a zene, a játékok, a frissesség és a szabadság szellõje. Az iskola könnyebben ment, mint valaha. Minden finom egyensúlyban volt. Magam sem tudom, hogy miért válaszoltam azt, amit válaszoltam.

A 25 centis ember az árnyékokról kezdett beszélni. Amik finoman megbújnak az apró résekben, ahová senki sem láthat be, és lassan szövetkeznek, sûrûsödnek, majd végül valósággá válnak, kiszakadva az éterbõl, megmutatva a Mélység mindkét irányba végtelen spirálját.

A Mélységbe belebámuló ember élete örökre megváltozik, az együttálás pillanatában hirtelen nyakába szakadó megértés maradandóan megpecsételi a jövõjét. Meg fogod tapasztalni a magányt - mondta. A meg nem értést, az elfordulást, a lemondást, a számûzetést, a hidegséget. Hiába próbálod a ledobott héjakat gyorsan visszanöveszteni, a bensõd egy része megfagy, és többé nem enged fel. Csak akkor, ha véghez viszed a Nagy Tervet és elnyered a Nagy Díjat.
Többször is el fog jönni a szerelem és a halál, hogy megmutassa magát, hogy megismerd a félelemet, hogy átérezd, és hogy megbarátkozz vele. Ha a félelem szabadon közlekedik már benned, akkor leszel csak képes meglátni, megérteni, elfogadni mindent és megtenni bármit, amit csak szeretnél.

Eltûnõdtem, majd kimentem a vécére pisilni és ittam egy pohár vizet.

Mire visszajöttem, a 25 centis ember eltûnt, csak egy formátlan gyurmadarab maradt utána, élettelenül, az íróasztalomon heverve.