Reggel vidáman ébredtem.
- Mi lehet ennek az oka? - tűnődtem.
Kinéztem az ablakon, a Nap szépen sütött hét ágra, a madarak is zajongtak s hirtelen belémhasított a megdöbbentő felismerés: Ma nincs születésnapom!
Úgy pattantam ki az ágyból, mint tavaszi rügy az ágon, és elindultam a konyhába.
Még dudorásztam is ahogy belegondoltam, milyen jó nekem, egyike lehetek azoknak, akiknek nincs születésnapjuk szemben azokkal, akiknek van. Netán hamarosan lesz.
Még a rádiót is bekapcsoltam, hogy teljesen biztos legyek a dolgomban és az újságot is megnéztem, de egyértelmű volt a dolog: Születésnapom nem nekem van ma.
Ezek után elindultam dolgozni, ahol többen gratuláltak, hogy nincs születésnapom.
Hazafelé betérve kedvenc kisboltomba mind az eladó-,mind a pénztároskisasszony vidáman nézett rám, szinte rámkacsintva: Mi tudjuk ám, ma mije nincs - és ízletes kenyeret, friss tejet, pompás zöldségeket kaptam fantasztikus kiszolgálással.
A buszmegállóban sem volt tülekedés, sőt előreengedtek. Még a sofőr is mosolygott a bajsza alatt és ülőhelyet is kaptam.
Otthon kényelmesen lezuhanyoztam, és megpihenve elgondolkodtam: milyen jó is az, ha az embernek nincs születésnapja!

2006. II. 15-17.