Egy árnyas fa alatt táncoló angyal,
A szél zenéjére táncol, incselkedik a Nappal,
Elbújik a fa mögé, rád nevet,
Megbabonázott minden léptét követed,

Testét átsejlő fátyol fonja körül,
Megérintenéd legszívesebben, a szíved mégis örül,
Vele táncolhatsz az ég alatt,
Az illatába lengheted magad,

Piros kis ajkával rád mosolyog,
Szemében magadat látod,
Megsimítod lassan, lágyan,
Karodba simul édesen, átölel bátran.

Csak nézed, nem mersz szólalni,
Nem hagyhatod a pillanatot elillanni,
Felé nyújtod kezed,
Szeretnéd megérinteni, azt szeretnéd, hogy újra megérinthesd,

S akkor szertefoszlik a köd, s egy fehér fátylat ölel két kezed,
A szőke fa ölében egy cica hempereg,
Hangodra felriad, s elfut messzire,
S a fátylat a szél elviszi fel-fel a fellegekbe,

Ott táncol az angyalod,
Felé nyújtod két karod,
Hátha karodba pottyan a várva várt boldogság,
De csak a nap melengeti arcod, már eltűnt a lány...

2006. április 07.