Gyertyafény világít, illatos füst száll.
A nyugalom, s a béke általuk megtalál.
Tollam hegye már karcolja is a papírt,
Gyakorlottan halad, mint aki sokat írt.

Illatos füst száll, gyertyafény világít.
Jelentéktelent egy saga sem említ.
Erőm mintha elhagyna engem néha;
Harcolni kell, s visszakapom még ma.

Gyertyafény világít, illatos füst száll.
Ismerem, de mégsem, ki mögöttem áll.
Kinek higyjek, nem tudhatom soha.
Ódin! Amit néha látok, a hősök kora?

Illatos füst száll, gyertyafény világít.
Amit néha látok, sokszor megrémít.
Bár tudom, ki van mögöttem, félek.
De tudom: amíg tehetek, addig élek.

Gyertyafény világít, illatos füst száll.
Szép lassan leég már a gyertyám.
Soraim - mint időm is - végesek,
De már nem érzem úgy, hogy szétesek.

Illatos füst száll, gyertyafény világít.
A félelem, a harag, a gyűlölet nem számít!
Nem láncolom magam feleslegesen,
Inkább hagyom, lelkem had lebegjen!