Sötét sompolygással érkezik az este
Rámborul a tárgyak lomha,
árnyékos teste
Távoli altatódal suttog még fülembe,
emléke éget
Motoz a Csend, szeretlek téged
Lepereg bánatom, tisztítja szobám
padlózatát
Miért is suttogok, hangom nem jut
az éteren át
Miért e szívettépő, lassú kín,
Miért is félek?
Motoz a Csend, szeretlek téged
Takaróm harmatos illatát teríti rám
a hővös, puha rend
Minden megszokott, csak hiányod
izzik még idebent
Hiányod pillám alá szorul, andalító
szomorú ének
Motoz a Csend, szeretlek téged