2.Küldöttség a magorokhoz

Mindezekután amikor a palócok tanacstalanul maradtak behúzódtak a meleg hajlékuk símogató melegébe és ott várta öket az asztalon a jó palóc tácsni. De mintha az étvágyuk is eltünt volna arra gondolván hogy mi is történt a testvéreikkel ott a Magorban. Szivükben imádkoztak érettük, mert ezt ugye már most megtehették, de vagy tizen mégis maradtak tovább tanácskozni. - Valamit mégis kikellene gondolni, gondolták.
- Talán legjobb lenne egy küldöttséget küldeni a királyukhoz, és tudtukra adni hogy mi készek vagyunk segíteni ha tudunk, mondta az egyik palóc.
- De csak kinevetnének, mondta egy másik mert az sem tudjuk hogy mi az hogy "energia" amiben olyan nagy hiányt szenvednek.
- Úgyis butának tartanak bennünket, hát még gúnyolódnának is rajtunk ahogy szoktak a szép tájszólásunk miatt.
- Mégis sajnálom öket, mondta az öreg Józsi bácsi. Küldjünk valakit turistaként az ország fövárosába aki majd ott helyben megtudakolja hogy mi is lehet a baj!
- Nemis olyan rossz ötlet Józsi bácsi így is megoldhatjuk a problémát, nem?.
- De miért nem te mennél oda magad Józsi bácsi, mert te sokat éjeleztél az erdökben amikor ott dolgoztál és birod a hideget ha fáznod kellne? Elküldünk vonattal egyenesen a magorok fövárosába és azután te ott megtudakolod hogy mit lehetne tenni itt nálunk. Te pedig megmagyarázod nekünk hogy megértsük a dolgot. Itt mindenki megbízik tebenned.
A Józsi bácsi erre nemtudott nemet mondani, de nemis ellenkezett mert nagyon szerette a magorokat, azt hiszem hogy az egyik lányát is egy magor vette el feleségül. De onnan hírt eddig hogy fáznának nemkapott - talán restellik a dolgot mert jómódúak.
- De mégis jó lenne megtudni azt, ha lehet, hogy mi is az hogy "energia". Menjünk el a tanítóhoz az talán megtudja megmagyarázni a dolgot.
Úgyis volt, elmentek - az egész csapat, mert miondenkit érdekelte - a tanítóhoz és amikor beállítottak egyenesen rákérdeztek.
- Jóságos jónapot kívánunk! Azért jöttünk hogy szeretnénk megtudni azt hogy mi is az hogy "energia"? De a tanító egész másra gondolt amikor ez a nagy csoport csak beállított nála. Majdnemcsak azt hitte hogy megakarják verni vagy valami komoly baj van. Csak röviden és kissé udvariatlanul válaszolt.
- A fa az amivel tüzeltek mondta a tanító. Többet nemmondott, csak rájuk szegezve az üres kérdést amit nem ondott ki, elhallgatott.
A fa lenne az energia, gondolták? Annyira meghökkentek a válaszon hogy hamar elköszöntek nemgondolva arra hogy milyen feltünést kelthettek a tanító elött. Nemtudták mire vélni a dolgot hogy a tanító igy akart viccelni velük. Kevés lenne a fa a Magorban akik olyan gazdagok hogy.... Ez nemlehet igaz, biztos egy kicsit becsipott a tanítóbácsink, de ezt is csak csendben magukban gondolták mert igen tisztelték a jó munkáját. Majd a Józsi bácsi úgyis kitudakulja ezt helyben az lessz a legbiztosabb!
Ùgyis lett, a Józsi bácsi már másnap reggel elpufogott a gözvonattal a magorok fövárosába. A felesége is ott állt a peronon és nagyon büszke volt rá, hogy milyen eszes és hogy erre vállalkozott. De szomorú is volt mert féltette az urát. Maga is szeretett volna vele menni, de nem... a Józsi bácsi öt féltette a legjobban ettöl a kirándulástól, pedig derék és fitt asszony volt. - Jobb neked igehaza a melegben és nemakarom hogy megfázzál. Ez volt az utolsó szava és azután megcsókolta a feleségét búcsúzásul.