Várt ez a csönd, itt bent, az üresség
agyamba néma, bús könnyeket karcolt
Íme, lelkem, most tomboló kín-alázat
Ismeri sorsát és hogy miért harcolt
Szerelemért, mely könnyes valóra vált
Megálmodtalak és álmodlak téged tovább
Szerelmem egy, nem érdem szülte, nem
méltó társ, aki rátalált, mégis örök
Hideg termeken át vezetett beléd vetett
hitem, füstös szobákban, lombok között
Az Élet elmaradt, az éter is megtelt
áldozattal teli, megfáradt kehely
Törlésben vagyunk...új idők futnak
Közös történetünk betűi elgurulnak
Lélegezz Uram velem, vedd szaporán
mint én - a levegőt - Vigasztalj, ne
vesztegesse persecuted sírással az időt
Napok enyészete lesz a perc is, amiben
most még benne vagy, létezel
Új dimenziók nyílnak, részem vagy már
törölt file, memóriámba megérkezel...