Álomvilág hercegnője,
Ki nap, mint nap köztünk jár.
Ezer virág fakad lépte nyomán,
S mindnek megvan a maga meséje.

A hercegnő kedvence, a rózsa,
Kinek legszebb a története.
Noha tövisei gyakran szúrnak,
Mégis képes visszahúzni őket.

Apró kincs, kinek neve a legkedvesebb,
Egy kívánságot fed, s e virág a nefelejcs.
Szerényen virít a réteken, s mezőkön,
Ám a tiszta lelket magához vonzza,
S ez e királynő kedvenc virága.

Nem csak ez, mi az úrnő ismérve.
Hanem ragyogó tekintetének szépsége.
Ki belenéz szemébe, azonnal megigézi kéksége.
Tündököl pillantása, s rabul ejti a szíveket.

Jóságos, kiről erejét ismerve senki se gondolná,
Hogy ő még csak egy csöpp teremtés.
A félhold ragyog hófehér homlokán,
Míg a csillagos égboltot rejti kis szeme.

Kire ránéz, újra átéli a gyermeki lét
Minden apró csodáját és örömét.
Felidézi az emberben az elfeledettet,
S az oly messze tűnt kisgyermeket.

Újra átéli álmait és vágyait,
Kivel találkozik a hercegnő.
Hatalmával kincseket ad,
Mert a gyermekeké a jövő.

Ki találkozott már vele,
Átélte, mit elengedett,
S együtt álmodik kicsinyével,
Meglátogatva Álomvilág hercegnőjét.
Ki átadta neki a reménységet.