A halál álmodik az életről.
Vagy az egész élet csak egy álom,
Mely a pusztító képzeletéből
Ered és a létezés csak lég alkotta birodalom?

Mikor a Vég elszenderül,
Megannyi világ életre ébred.
Feltámad a tündér sereg, majd elrepül.
Az emberben, s állatokban vér ered.

A nem létezőből fakad a lét,
Mely egy ébredéssel véget ér.
Vágyik rá ő is, hogy érezhessen,
Hogy megtapasztalja az életet.

Nem tudja milyen tapintani, s érezni,
Hogy milyen a kínban és gyötrelemben vergődni,
Az önfeledt boldogságtól a fellegek közt járni,
Az ételek, s italok mámorító ízét, s zamatát megízlelni.

Sosem fájt semmije, s beteg sem volt.
Nem érezte tagjait, mivel teste sem volt.
Az élet minden pillanata egy csoda,
Melyet meg akar tapasztalni egyetlen pillanatra.

Érezni, milyen lélegezni,
S virágok illatától megszédülni.
Tudni akarja, milyen szeretni,
S a szerelemtől szenvedni.

Érezni milyen ha elered a vér özöne,
Milyen mikor kiárad szemének tengere.
A szellő simogatását, a napfény melegét,
Egy forró nap után az eső okozta felüdülést.

Mindent tudni akar. Ez az ő álma.
Sosem teljesülhet leghőbb vágya.
Ez szegény pára nagy tragédiája,
Hogy az élet a halál álma.