6.

804 tavaszán érték el Levente kabar seregei a Felvidéket. Úgy zúdultak alá a Kárpátok hágóiról, mint fekete szélvész. A fekete varkocsú, szürke lószőrköpenyt viselő íjas lovasok félelmetes látványt nyújtottak. Arcukat korommal kenték be, melyből csak szemeik fehérje villogott vészjóslóan. Arcuk közepére keresztben piros, kék vagy zöld csíkot festettek. Ezzel különböztették meg egymást a három törzs harcosai. A lakosság fejvesztetten menekült az erdőkbe, pedig rablásról, fosztogatásról szó sem esett. Szép Maszk és Levente minden prédálást megtiltott. Amikor eligazították a törzsfőnököket így beszélt hozzájuk Szép Maszk.
– Hadurak! Mi most ide, hazát foglalni jöttünk, nem prédálni! Úgy kell viselkednünk, hogy minden felgyújtott otthon, falu, város a mi vagyonunkat, az új haza gazdagodását lehetetleníti el. Nem, kiégett házú településeket, üszkös romokat, szénné égett halottakat, döglött állatokat akarok foglalni, hanem egy működő struktúrát. Az ellenséges morva haderővel ne legyetek kíméletesek. Mészároljatok, ha kell! Ne ejtsetek foglyokat. Ez Kukulkán főparancsnok egyenes utasítása. Az ellenséges haderőt teljesen fel kell morzsolnunk, mert ha életben hagyjuk őket, potenciális veszélyt jelentenek a jövőben. Van kérdés?
Börzsöny az első kabar törzs főnöke emelkedett szólásra. Így beszélt.
– Uram, nem lenne hasznosabb rabszolgákká tenni a hadifoglyokat? Élve nagyobb hasznot hajtanának nekünk.
– Nem, nem. A martalócokból sohasem lesznek békés szántóvetők. Egy hívó szóra megszöknek rabtartóiktól és idegen zsoldba állva véres leszámolásba, kezdenek ellenünk. Írmagját is ki kell irtanunk a potenciális ellenségnek.
Zemplén vezér vette át a szót.
– És, ha a nép, később fellázad, szervezkedik, hátbatámad majd bennünket, hiszen ők otthon vannak. Minden zegzugot ismernek. Nem jobb lenne kifüstölni, kiirtani őket és egy tiszta szűzföldet foglalnánk?
Levente válaszolta meg a kérdést.
– Vezérem, gondold csak el, háromszázezer asszony, gyerek és öreg. Nem lehet őket lemészárolni. Akkor ki tanít meg minket a helyi viszonyok között gazdálkodni? Örökké nem lehet kalandozni, sarcolni, adóztatni a gazdag országokat. Éppen ezért magyar testvéreinkkel a későbbiekben vérszövetségre lépve, elmagyarosodunk mi is és elmagyarosítjuk a bennszülötteket is. Krisztus Népe olvasztótégely, és ne felejtsétek el: a Magyarok, Isten kiválasztott népe! Ő vezette ide őket, és akit ők testvérül fogadnak, azok is isten népévé lesznek. Isten egyformán ontja ránk szeretetét. És a szeretet alapján álló nép nem akarhatja más, fegyvertelen nép halálát. Parancsolom, hogy felnégyelés terhe mellett a helyi lakosság fosztogatását, pusztítását mellőzzétek. Most nem a zsákmányszerzés a cél.
Borsod vezér így méltatlankodott.
– Nagyúr, a harcosoknak kell az ösztönző erő. Vér és arany! Engedj három napos szabadrablást nekünk!
– Hol, ember hol? Hol akartok ti rabolni, a hazátokban? Ez a föld mától a tiétek!
– Sarcoljuk meg Bécset! – javasolta Zemplén. Berengár fenyegeti Budát. Védjük meg Budavárát azzal, hogy megelőző csapást mérve Bécsre megsarcoljuk a várost. Ezzel elvesszük a kedvüket egy életre, hogy a magyarokra törjenek.
Szép Maszk és Levente összenéztek és így válaszoltak nekik.
– Vezérek! Ígérjük nektek és a seregnek, hogy ha simán lezajlik a honfoglalás, egy szálig kiveritek és leölitek a morvákat, akkor jutalomjátékként megsarcoljuk Bécset! Na áll az alku?
– Áll! Áll! – kiáltották egyszerre lelkesen és egymásra rakva jobb tenyereiket a szövetség meg lett kötve.
A tanácskozás után egy hónapig véres, kegyetlen hadjárat folyt a Felvidéken. A morvák nem adták könnyen a fogukat. Végül is az Ipoly melletti Tarnóc mezei csatában a kabarok felmorzsolták őket.
Júliusra elfoglalták az egész Felvidéket. Hamarosan kijelölték az utánuk jövő honfoglaló nép szállásterületeit.
Zemplén egészen északkeleten, középen Borsod, míg nyugaton a kisalföld gazdag rétjein Börzsöny jelölt ki népének szállást.

7.

A stratégiának megfelelően Kukulkán beengedte az úzokat Levédiába, és amíg a nép letelepítését egy magyar osztag biztosította, addig az úzok hadereje felkészült a bolgár-törökök elleni csapásmérésre.
A második csapásmérő osztag pedig elő- és utóvédekkel biztosította a baráti székely-magyar, lakta Erdélyen való kabar átvonulást.
A tanácskozás utáni napokban lépték át Erdély határait a magyarhonba tartó kabarok, családostól, jószágostól poggyászaikkal. A menetoszlop hét kilométerre nyúlt el. A körülbelül 100. 000-es népesség, a poggyászokat szállító szekérkaraván, a hatalmas jószágállomány vonulásának összehangolására, egységes mozgatására a kabarok közül ki kellette választani a legalkalmasabb vezetőt. Így emelték pajzsra Aba Abakán kabar törzsfőnököt. A három törzset összevonták és egy kabar fejedelem alá, rendelték. Abának, mint a kabar telepesek nagyfejedelmének teljhatalma volt a civil lakosok betelepítése és a Levente vezette hadsereg felett. Levente megkapta a gyula címet, ami a hadsereg feletti hatalommal bírt. A három eddigi törzsfőnök megmaradt népcsoportja fejedelmeként és saját, kijelölt szálláshelyeik központjában székelve irányította a későbbiekben a letelepedést. Abát maga a Nagy Kukulkán emelte személyesen pajzsra az erdélyi Aranyos mezején. Így indult meg a kabarok utolsó népvándorlása.
Közben az események viharosan követték egymást. Nagy Károly hatalmas nemzetközi sereget kovácsolt össze. Ezzel a százötvenezerre rúgó páncélos zsoldossereggel vonult fel a Dunántúlra, hogy Mohács szigeténél hídfőállást kiépítve átkeljenek a Dunán és a felbérelt lombard, bolgár, szerb martalócokkal és hegyirablókkal szövetségben harapófogóba fogják a magyar-avarokat.
Hála Rúfus zseniális megérzésének és előrelátásának. az avar-magyar civil lakosság kivonása a térségből gyorsított ütemben folyt. Amint átvonultak Erdélyen a kabarok, úgy özönlött be Dél-Erdélybe a most már csal magyarként említett avar-magyarok népe. Azáltal, hogy Kukulkán keblére ölelte testvéreinket, elnyerték a magyar állampolgárságot, Kukulkán lényegében beolvasztotta őket a magyarok családjába.
Budán teljes volt a tanácstalanság és kétségbeesés. Körkörös védelemre kellett berendezkedniük. Berengár állig felfegyverkezve állt a nyugati végeken, és nem volt kétséges, hogy ha Károly legyőzi a gyenge avar sereget, akkor egyesülve az ingatag fehér besenyőkkel bezárja a gyűrűt a kis Magyarország körül. Nagyon nagy kő esett le Borzadály nagyfejedelem szívéről, amikor kabar testvéreink kiverték északi határainkról a morvákat és a keletkezett vákuumba betelepült a kabar nép. Két tanácskozás zajlott augusztus elején a térségben. Az egyik Budán, a másik Bécsben.
A Budán rendezett tanácskozáson Borzadály főfejedelem (kündü) elnökölt, Csatabárd fővezér (gyula), Szép Maszk, Levente és az éppen hogy a térségbe beérkezett kabarok nagyfejedelme Aba volt jelen.
A szépen renovált aquincumi palotákkal összhangban kiépített palotaváros főpalotájában folytak a megbeszélések. Csatabárd Alabárd főgyula, az egyesített kabar-magyar haderők parancsnoka vitte a szót. A hangulat komor volt. A hatalmas márványasztalként használt római szarkofág mögött állva a falra helyezett térképekre mutogatva lézerpálcájával ismertette a hadállásokat.
– Vezérek, testvéreim! Nagy kihívás előtt állunk, népünk fennmaradása a cél. A nyugaton több száz éve megtelepedett gallok, gótok, frankok és szászok idegen testként fel akarnak bennünket morzsolni. A vizigótok és osztrogótok annakidején kiverték a rómaiakat a Dunántúlról, majd a frankok a rómaiak helyére beözönölve kétszáz év alatt belakták a térséget. De nem számoltak a magyarokkal és az avarokkal. Attila halála után a szövetséges magyar nép és hatalmas érintetlen serege szövetségben az avarokkal kiűzte a frankokat a Dunántúlról.
A frankok kétszáz éven át, várták az alkalmat, hogy visszatérjenek a térségbe. Első lépésben sikerült nekik a lombard zsivány martalóc népséggel szövetkezve megugrasztani avar testvéreinket, és által űzni őket a Dunán. Most pedig pápai áldással az egész Kárpát medencét akarja Károly meghódítani. Mint már annyiszor tették a betelepült, alán, avar, szláv, gepida és egyéb népekkel, a magyarokat is ki akarták söpörni a térségből.
Csakhogy nem számoltak népünk erejével, erős hadseregével és honszeretetével. Nincs hová hátrálnunk. Vagy győzünk és megmaradunk, vagy elveszünk és száz év múlva senki sem emlékszik arra, hogy léteztek magyarok is a világon. Ebben a szellemben cselekedjünk! – fejezte be szónoklatát. Szép Maszk vette át a szót.
– Testvérei, ellenségeink nem számoltak elhivatottságunkkal. Azzal, hogy Krisztus kiválasztott népeként a magyaroknak ebben a Kárpát medencei térségben lett kijelölve a helye. Az isteni tervet senki sem változtathatja meg. Ha Itzamná egyszer minket helyezett ide, akkor gondoskodik róla, hogy megvédje népét, bármi áron. Most nem azt mondom ezzel, hogy lessük a sült galambot, várjuk az isteni beavatkozást, hanem ennek a tudatában vegyük fel az élethalál harcot a gaz frankok dölyfös császárával.
Borzadály Csagatály aggodalmának adva kifejezést, így szóla.
– Nagyon nagy a szorítás, ami minket körülvesz. Félek, hogy egész Európa ellen nem maradunk állva. Vagy mégis van remény, ó nagyúr? Adj egy kis bíztatást! – kérlelte Szép Maszkot.
– A remény istennél, az erő bennünk, Jézus pedig velünk van. Ha pedig Jézus Krisztus velünk van, akkor ki ellenünk?
– Attól félek nagyuram, hogy amint legyőzi Károly avar testvéreinket, a besenyőkkel összefogva feldúlja az egész Tiszahátat és ugyanakkor Berengár ránkzúdul a Lajtán túlról... Félek, bár bizakodom! Nem marad más nekünk, csak a küzdelem és a remény...
– A reményt soha nem szabad feladni – vetette közbe Aba nagyfejedelem. – Nem szabad kihagyni számításainkból, hogy a kabar-magyarok népe semlegesíti a morvákat. Most olyan csapást mérünk rájuk, hogy egy darabig meggondolják, hogy Magyarországra rontsanak. Viszont Levente vezérünk egy ötvenezres létszámú osztaggal fel tud vonulni a nyugati végek védelmére. Ezt szívesen felajánlom népem nevében, amiért a magyar nép befogadott bennünket. Hálánkat tettekre váltjuk. Ez a legkevesebb, amit megígérek neked és népednek kündü – Borzadály Csagatály meghatódva köszönte meg a felajánlott segítséget, majd Csatabárd főgyulához fordulva megkérdezte.
– Vezérem, még mindig olyan sötéten látod a dolgokat?
– Vérzik a szívem Alpár népéért. Sok vérbe kerül visszavenni a frankoktól a Délalföldet.
– Uram, ne féltsd népünket – szólalt fel Alpár fia Derce. – Én személyesen intézem el a Nagy Kukulkán kagánnal népem kimenekítését. Ha le is győznek bennünket a gaz latrok, akkor is sok véráldozattal jár ez nekik, és megkapják a semmit. Élőerő jószág nem maradt a térségben, csak a fővárosunk, katonai körleteink, sáncaink, apám kurgánja és a kincstár. Ha időben ki tudjuk menekíteni, akkor a kincsek is biztonságban lesznek, de elsődleges célunk most a népesség kivonása a hadműveleti területekről.
– Isten legyen irgalmas hozzátok! – fohászkodott Borzadály főfejedelem.
– Ámen! – zúgták a többiek. Szép Maszk emelkedett szólásra.
– Befejezésül van még egy terv a tarsolyomban végső esetre. Nem tárom fel, de bízzatok isteni Atyámban. Segítségével hatalmas csapást fogok mérni a gaz Berengárra. Elégedjetek meg ennyivel barátaim! – mondta és befejezte felszólalását.
A komor hangulatot oldandó, Borzadály nagy, fényes lakomát csapott a tanácskozás résztvevőinek. Így várták az események alakulását.


8.

A hatalmas kőfalakkal, körbástyákkal és saroksáncokkal megerősített Bécs városa vidáman élte gondtalan életét. Hála Berengár hintapolitikájának, a gazdag kereskedőváros, mint Burgundia fővárosa közel hetvenezres lakosságával és a tartomány erős hadseregével a térség legtekintélyesebb fővárosának számított. A szászokkal vívott harcok nem tudták eldönteni, hogy melyik nemzet a térség ura, így hát maradt a békés egymás mellett élés és a kutyafejű magyarok elleni kardcsörtető szövetkezés. Hármas tanácskozásra ültek össze a Burgban: a térségbe érkező Nagy Károly, Berengár és a szász fejedelem Grünhót Ottó. Nagy Károly vitte a szót
– Barátaim és vazallusaim! Most hatalmas összefogásra van szükség, hogy a civilizált térségből ezt a kumiszt zabáló vad népséget kitessékeljük. Még soha, a világtörténelmekben nem fordult elő, hogy egy Ázsiából jött horda ötven-száz évnél tovább létezhetett a Kárpát-medencében Európa közepén. Ezek Attila hunjaival vérszövetségben bejöttek ide a négyszázas évek elején, és az óta itt lebzselnek. Attilát sikerült gall testvéreinknek móresre tanítaniuk, olyannyira, hogy a hunok eltűntek a süllyesztőben. Az itt ragadt vérnősző magyarok pedig évszázadok óta a térségben élnek. Aztán amikor bejöttek ezek az avarok, úgy gondoltuk, hogy majd ők kiseprik a térséget, felmorzsolják a pár százezres magyar lakosságot. És mi történt? Pontosan a kisebbség, az erősebb rassz olvasztotta magába az elnyomóként érkező avarokat. Mi ez az érthetetlen kohéziós erő ezeknél a barbár magyaroknál? Ha ez így megy tovább, elmagyarosodik az egész Kárpát medence, Közép-Európa, még pár száz év és magába olvaszt bennünket ez a baromi népi kohó! Tehát itt mi most, mint Európa védőkarjai lesújtunk rájuk. Ha most nem söpörjük ki őket, akkor soha.
Az avarokat déli szövetségeseimmel egy hónapon belül szétzilálom, kisöpröm a térségből. Utána harapófogóba fogjuk a maroknyi magyarságot és elbánunk velük... Egyetértetek velem barátaim? – fordult a két másik uralkodóhoz.
Grünhót aggályainak adott kifejezést, amikor ecsetelni kezdte, hogy bár a beözönlő kabarok ősi ellenségét a morvákat egy ideig semlegesítik, de mi lesz, ha eltelik pár száz esztendő és ezeket is magába, olvasztja a nagy magyar népi kohó?
– Ej, Ottó hát nem értettél meg? Éppen ezt vázoltam fel az előbb! Most kell lesújtanunk és kifüstölnünk őket! Nektek, szászoknak lesz a feladata, hogy északról rátámadjatok a magyarokra, amikor én délkeletről a lágy alsótestüket felhasítom. Így aztán a kétfelől jövő támadással kétfrontos háború alakul ki. Ekkor zúdul rájuk Berengár testvérem vérteseivel a Lajta-hátságból és így sikerül őket egyszer és mindenkorra megsemmisítenünk. Aki megmarad azokat, pedig rabszíjra fűzve eladja a bagdadi rabszolgapiacon. Érthető-e ez a stratégia? Vagy van valakinek kiegészíteni valója? – nézett széjjel a teremben Károly. Mindenki helyeselt és nagy felbuzdulásukban fenékig itták malagaborral töltött kupáikat.
Károly, mint német-római császár kitűnő hadvezér és államférfi is volt. Evidens, hogy nem engedte ki a kezéből a főparancsnokságot.
Helyettese Büzösborz Ottamán hatalmas termetű frank főnemes mindenben teljhatalommal bírván Bécsben maradt és innen hangolta össze a hadműveleteket. Károly személyesen vezette az avarok elleni írtó-hadjáratot.
Sasváron ez alatt az avar főparancsnokság halált megvető bátorsággal készült az ellenséges invázió kivédésére. Hátvédként biztosítaniuk kellett az utolsó avar-magyar családok elvonulását és végszükség esetén el kellett rejteniük az Avar Kaganátus kincseit. Különös tekintettel Attila koronájára és kardjára. Ha Alpár fia Derce elesik a harcokban, abban az esetben a korona a magyarok nagyfejedelmét Borzadály Csagatályt illeti. Tehát oda kell eljuttatni a felségjelvényeket. Így intézkedett Derce és várták a rájuk zúduló frank seregeket. Nem kellett sokáig várniuk.
805. július 17-én a Moháccsal átellenben lévő mezőn sorakoztak fel a kompokkal átszállított egységek. Rettenetes ütőerejű 130. 000 körüli létszámú vértes sereg indult ezen a napon oszlopmenetben Sasvár felé. Az avarok a szokásos taktikát alkalmazták: három csapattestre osztották hatvanezer főnyi seregüket. Az oldalszárnyakat elrejtették az ártéri fűzesekben, és a főcsapattal sorakoztak fel a Dorozsmai mezőn. Reggel nyolc órakor kezdődött meg az ütközet.
Áthatolhatatlan tömbként nyomultak a frankok vértes zsoldosai. Amikor elérték az avarok állásait, véres csata bontakozott ki. A túlerő hátra nyomta Sasvár felé az avarokat. Ekkor fülsiketítő vijjogással, huj, huj kiáltásokkal, tülkökkel tutulva szélvészként nyargalászták körül őket az égő és mérgezett nyilakat rájuk röpítő avar-magyar lovasok. A nyílzápor a szabadon hagyott hajlatokban (nyak, könyök, térd) fúródva sok vértes halálát okozta. Az égő nyilak a bivalybőr vérteket lobbantották lángra. Azonban a frankok csak nyomultak előre, majd legyezőszerűen széjjelnyílva bekerítették az egész avar sereget. Délutánra hatvankétezer avar harcos és 20 ezer frank teteme borította a dorozsmai csatamezőt.
A csata elveszett, az Avar kaganátus megszűnt. Károly arany vértben lovagolt be Sasvárra. Attila palotájába sietett és testőrségével lefoglaltatta a kagán kincseit. A koronát és kardot egy vízilóbőr borítású vasveretes ládában lelték fel. Károly felpróbálta a Nagy Attila király koronáját és visszazáratta a ládába.
Azonnal kiadta a parancsot a halottak klórmeszes gödörbe való temetését. Alulra és a halottak fölé több kocsiderék klórmeszet szórtak és csak ezután temették el őket. Tudta, hogy a járvány kitörését meg kell előzni, mert bár ő győzött, ha a fekete halál legyőzi seregét, akkor hiába a nagy győzelem.
Szeptember elejéig időzött Sárváron. Az utolsó avart is kiűzte a térségből. A szövetséges lombardokat jutalmul beengedte a Duna-Tisza közé. Nem sokáig kellett törnie a fejét, hogy mi legyen a Délvidéken támadt vákuummal.
Az úzok Kukulkán és Rúfus hadműveleti terveibe beillesztve a sasvári csatával egy időben megugrasztották és kisöpörték Levédiából a bolgár-törököket, akik fejvesztetten nyomultak be az avaroktól elfoglalt és üresen maradt térségbe. Nagy Károly felhasználva a benyomulást vazallusává tette a bolgárok fejedelmét Kundacsöky Athayát, és így biztosította a váratlan bizánci támadástól hátát.
Most már nyugodtan tervezhette a szeptemberi nagy hadjáratát. És így is lőn. Szeptember 12-én megindultak Pest alá. A Csepel szigeti Lórévnél kísérelte meg az átkelést és itt gyülekezve akarta Budát bevenni. Amikor mindenki átkelt, akkor a megindulási körletben összehívta szövetségeseinek vezetőit, és szeptember. 20.-ra tűzte ki a három oldal felőli egységes támadást.
Aggasztotta viszont, hogy semmi ellenállást nem tapasztalt a magyarok részéről. Cseltől tartván, aggódva várta kémeinek és fürkészeinek jelentéseit a magyarok csapatmozgásairól. Az első jelentések Rákos mezején figyeltek meg egy negyven ezres összevonást. Ezen kívül a Felvidéken a Sziget közben láttak egy csapásmérő osztagot, s délnyugat Dunántúlon Veszprém és a Hajmáskér központi mezején gyülekeztek.
Látszólag a nyugati határvidékre a Rába, Lajta vonalára nem fordítottak figyelmet. De csak látszólag. Ez az ellenség megtévesztésére kiagyalt elterelő manőver volt csupán.

9.

A májusi Nagytanács után Szép Maszk és Aba elvonult a kabarok felvidéki szálláshelyeire. Amíg Aba a nép letelepítését és a közigazgatás megszervezését vezette, addig Szép Maszk Leventével szorosan együttműködve a burkusok és szászok elleni csapásmérésre készítette fel a kabar sereget. Levente a Rába, Rábca, Ipoly közén építette ki a védvonalakat. Ezek voltak a szász és burkus erők elleni lökéshullám kiinduló bázisai. A Bécs elleni csapásmérés kiindulási körlete teljes titokban szerveződött a Fertő tóhoz tartozó tízezer négyzetkilométeres láp- és mocsárvilágban. A mindenkitől elhagyatott bűzt és mocsárlázat árasztó vidéket nem lakta ember.
Itt léptek akcióba a Kínából hozott felcserek. A kínafa kérgének őrleményéből készített kininnel megoldották a mocsárláz leküzdését. Minden katona kapott egy kis zacskó kinint és naponta párgrammnyit beszedett az őrleményből. Így teljesen védettek lettek a malária szúnyogok által okozott mocsárláztól. Aztán június elején egy holdvilágos éjszaka a mocsárvilág által körülölelt tisztáson hat űrkomp ereszkedett le. A kompból háromszáz állig felfegyverzett harci díszbe öltözött vad totonák indián lépett ki.
Szép Maszk testvérként ölelte kebelére parancsnokukat, Zotax unokáját, Kerecseny Sólymot. A kompok eltávoztával vezéri sátrában egy nagy adag marihuánás szivar elszívása mellett megtanácskozták a dolgot egymás között. Így kezdte a beszédet Szép Maszk.
– Kedves öcsém! Most megmutathatjátok népünk ősi tudományát. Egy totoranádból készített utat kell építenünk csapataink számára az ingoványon át. A magaddal hozott totoraindiánok ennek mesterei. Kévébe gyűjtettem a tél során elegendő jó száraz nádat. Úgy vélem, gyerekjáték lesz elkészítenetek a mocsári hadiutat.
– Milyen széles és milyen hosszú legyen az út? – kérdezte a totora főmester.
– Négy méter széles és kétezer méter hosszú – adta meg a választ Szép Maszk – mennyi idő kell a megépítéshez?
– A rendelkezésemre álló emberanyaggal két hónap alatt felépítem.
– Nagyszerű! Holnap haladéktalanul munkához kell látnotok. Augusztus elején próbabejárást akarok tartani.
– Uram, mindent akaratod szerint teszünk.
– Az ellátásotokról Serteperte szállásmester gondoskodik. Védelmetekre egy kabar darabontot vezényeltem ide, minden eshetőségre készen. Az ellenségnek semmit sem szabad megneszelnie!
– Uram, innen egy hang nem hallatszik ki.
– És egy nyelv sem mehet át a Lajtán túlra élve! Ezt jól jegyezzétek meg! – zárta le a tanácskozást Szép Maszk és másnap eltávozott.
Augusztus hetedikére elkészült a nádpalló-tutaj hadiút. Szép Maszk terheléspróbaként hetven megrakott ökrösszekeret hajtott be az út közepéig és vissza. Az út kiállta a terhelési próbát.
Augusztus utolsó napjaiban hetven űrkomp landolt gyors egymásutánban a gyülekezési körletben és negyvenezer vad, harci díszben öltözött vérengző azték és zapoték indián harcos lépett ki belőle. Az előre felállított legénységi sátrakba vonultak és este már Szép Maszk szemlét tartott felettük. Egetverő éljenzéssel köszöntötték isten királyukat a marcona harcosok. Egy kérésük volt csak: hitéletüket gyakorolhassák, mert ha naponta nem áldoznak hadiistenüknek, akkor a harci kedv lelohad. Szép Maszk tudta, hogy engednie kell a barbár és visszataszító szokás gyakorlását, mert ezen nem bukhat meg a haditerv. Így a vad indián harcosok naponta átúszva a lápon elfogtak egy-egy burkus parasztot és feláldozták oltárukon. Szívét kivágták, kiherélték. Heréit és szemeit ecetes vízben pácolták.
És elérkezett a nagy nap: szeptember 20. Nagy Károly megindult Buda ellen. A magyarok felkészülten fogadták. A Duna jobb partján százezer kipihent és mindenre elszánt magyar harcos nyílzápora fogadta harcosait. A Duna bal partján pedig harmincötezer várvédő harcos zúdította nyílvesszeinek százezreit a támadóra. A várbástyák lőnyílásaiban elhelyezett sorozatvetők ontották a mérgezett és tüzes nyilakat. Károly nem számított ekkora ellenállásra.
A másik fronton, a Lajtán átlépve Berengár szembetalálta magát a kabarok első csapásmérő osztagával. A küzdelem leírhatatlan mészárlásba torkollott mindkét részről. A szászok álltak, és a csata eldöntésének a pillanatára vártak. A haditerv szerint a csatározások és a döntő ütközet végén kell beavatkozniuk.
Szeptember 27-én a frankok Buda alól megfutottak. Fejvesztetten menekültek a Bakony és Vértes hegység völgyein át Burgundiába.
A magyar seregek mindenütt a nyomukban, úgyhogy a hegyekben eldobálták nehéz vértjeiket, hogy életüket mentsék. Így az óta e hegyek neve Vértes hegység. A menekülő megmaradt hetvenezernyi frank sereg zúdult rá Levente burkusokkal harcban álló egységeire. Ekkor lépett be a másik, tartalék kabar osztag és iszonyú mészárlást vitt végbe a frankok között. Károly törzsével, a magyar-avar koronával és karddal, valamint az avar kagán kincseivel Bécsbe menekült és bezárkózott a Burgba. A szászok csak vártak. Még nem kaptak jelet a támadásra.
Szeptember 29-én a Fertő tó, totorák által épített hadiútján negyvenezer vad, harci díszbe öltözött vérszomjas indián kelt át. Hátaslovaikat pedig átúsztatták. Másnap hajnalban fergeteges ügetésbe fogva Levente parancsnoksága alatt Bécs alá vágtattak. A várvédők ámulatukban nem akartak hinni a szemüknek. Óriási volt a riadalom. Ilyen embereket életükben nem láttak. A vad aztékok és zapotékok ostromágyúikból égő nyilakat lőttek a városra. Berengár Nagy Károlyt az utolsó pillanatban a kincsekkel együtt kimentette a várból, ő maga a Burgban maradt.
Szeptember harmincadikának hajnalán Szép Maszk kiadta a speciális egységeknek a parancsot: hangágyúkkal omlasszák le a Burg védőfalait és bástyáit. Amikor egy pillanat alatt leomlottak a várfalak, a több százezres polgári lakosság beözönlött a templomokba és hangos sírással fohászkodott a jóistenhez. De az isten elfordította arcát tőlük. Szép Maszk a vad aztékok és zapotékok élén bevonult a város főterére és ígéretének értelmében három napos szabadrablást és mészárlást engedett a vérre szomjazó harcosoknak.
Azoknak sem kellett több. Szisztematikusan fosztogatták a gazdag házakat, és ezrével fűzték rabszíjra a szüzeket, ifjú férfiakat.
Esténként a főtéren felállított áldozati oltáron ősi rítus szerint százával tépték ki a hadifoglyok szíveit... Berengár a belső vár tróntermének ablakából tehetetlenül szemlélte a jelenetet.
A szászok futár útján értesültek a veszedelemről és azonnal Bécs felmentésére indultak. Csak Bécs elővárosáig értek. Tömött soraikban Szép Maszk frekvencia ágyúi vágtak rendet. A sereg egy szálig elpusztult. Berengár sírva szemlélte a seregek és a nép pusztulását.
A háromnapos fosztogatás és öldöklés után Szép Maszk szilenciumot rendelt el. Vezéri sátrába várta a megalázott Berengárt. Berengár fekete gyászruhába öltözve jött is kíséretével. Bíborpárnán nyújtotta át a város kulcsait. Szép Maszk mosolyogva hajolt meg a felség előtt, és így szólt.
– Berengár király! Ti orvul támadtatok népemre. A mi Istenünk és Jézus Krisztus azonban megsegített bennünket. Bűnös cselekedeteitekért lakolnotok kell. Kétmillió aranydukát a hadisarc. Ezen kívül kiszolgáltatjátok a gaz felbujtó Károly császárt a tőlünk elorzott felségjelvényekkel és kincstárukkal együtt. Húsz évig, évi negyvenmillió dukát jóvátételt fizettek a dúlásért és az avarok lemészárlásáért. Mi a válaszod erre?
– Fényességes nagyúr! Meghajlok előttetek. Ti vagytok a győzők. Mindent elfogadok, egyet nem tudok teljesíteni: Károlyt a kincsekkel nem tudom neked prezentálni, mert elmenekült.
Szép Maszk igen elbúsult ezen és Leventére bízta a további egyezkedést, hiszen mégiscsak apjának és népének jogos örökségét rabolták el. Levente így szólt.
– Mi most megbüntetünk tégedet és népedet, hogy emlékezzetek mindig arra, hogy a magyarokkal senki sem húzhat ujjat. Nem felehetsz a gaz frankok tetteiért. Az Istenünkre fogadom, hogy addig dúljuk Európát, amíg a koronát, isten kardját és a kagánunk kincseit vissza nem szerezzük. Isten minket úgy segéljen!
Ha rendesen megfizetitek a hadisarcot húsz évig, nem dúlunk nálatok. Azt hiszem, ez a háromnapi dúlás egy életre elveszi a kedveteket, hogy a frankokkal szövetkezzetek.
A technikai lebonyolítást a kommandáns parancsnokra bízzuk. Ő veszi át a hadisarcot és mi két nap múlva békésen, elvonulunk országodból. Végeztem!
A Burkus király könnyes szemekkel rebegett hálát és kezet csókolt Leventének. Ekkora megaláztatást király még soha nem viselt el. Berengár megtette ezt népéért, és megtörten vonult vissza palotájába. Két év múlva belehalt a szégyenbe. megrepedt a szíve.
Az egyesített magyar- kabar- és azték seregek fényes győzelmet arattak hatalmas ellenségeiken. Ez volt a nép összekovácsolódásának első próbatétele. Mondhatom, fényesen sikerült.
Október hatodikán, Budán egy hétig tartó fényes ünnepséget rendeztek a nagy győzelem tiszteletére. Sőt Szép Maszk sugallatára az ünnepségek másnapján lézerfegyverrel kivégezték Borzadály Csagatájt, gutaütésnek álcázva a dolgot. Így semmi akadálya nem volt a fényes győzelmet arató Levente pajzsra emelésének. Csatabárd önként lemondott gyula rangjáról. Így Levente lett a magyarok nagyfejedelme (kündü) és Aba pedig a gyula. Aba gyulai rangra emelése nemes gesztus volt a kabarok által nyújtott segítség viszonzására.
Ettől a naptól kezdve a magyarok országában négy törzs uralkodott. Ekkortól nevezik a magyarokat a négymagyarok népének.