Christine:
Álmom valóra vált egy éjszakán:
Ott álltam az Opera nagyszínpadán,
A Zene Angyala bennem zenélt,
Ez egy örömmámorral is felért.

Később majd elragad, s magával ránt,
Elvisz, magához húz, de mégse bánt.
A Zene Oltárán megértem én:
A Fantom ez a titokzatos lény! (rég bennem él)

Fantom:
Tudod, hogy eljövök,de mégse bánd
Egy érzés fogva tart, de mágsem árt.
Szerelmem elfogult, lelkem tiéd,
A szíved lángra gyúlt, mondd meg, kiért?

Az Éjjel zenéjét játszom ma el,
Én arra kérlek csak, hogy énekelj!
Ködfátyol eltakar, de mégsem él
A Fantom, aki reád vár, ne félj! (rég benned él)

Chorus:
Itt jár és énekel a Fantom,
Jöjj hát, innen már én is hallom.