Nicstelen éveket megszoktam rég,
A kietlen éjeken szívem nem fél.
Életet koldulok az utcák szélén,
Miért pénzt dobnak a kalap mellé?!

Hol van egy szép szó, egy ölelés,
Pénzzel sokra tudod úgysem mennék.
Magányos éjeken szívem meg fél,
Senki sem ül le ilyenkor mellém.

Újra, újra, újra csörren a pénz,
Életet venni, mondd, hova mennék...