Lágy fuvallatok levelet rezegtetnek,
A mélykék égen szomorú csillagszemek.
Sehol egy lélek, csak fekete sírkövek,
Egy néma hely, hol az idő is időtlen.

Némán lépkedsz, séta az estben,
Talpad alatt halkan fű zizeg.
Egy érzés, ismeretlen,
Ver gyökeret lelkedbe.
"Nem! Nem!" Félelem?
"Ez lehetetlen!"

Megállsz zihálva egy komor fakeresztnél,
Rajta vésve egy viharvert, névtelen név.
Ráismersz, bár rég láttad, lelked lázban ég,
Hiába, nem ad választ a komor sötét.

Ismertél és nyughelyem meglep,
Talán kissé a múltba merengsz.
Együtt eltöltött évek,
Csupán emlékké lettek.
"Nem! Nem!" Szerelem?
"Ez lehetetlen!"

Árnykezem válladon, ha akarod, érzed,
A szél felidézi a régvolt időket.
Képek, könnyek, mosolyok, egy kihunyt élet,
Bágyadt napfény, lélekharang, indulnod kell.

Jelenedbe.
Jövődbe.
Itthagytalak.
Örökre.

2006. február 14-16.