Bádog arcú, könyörtelen
Nevetve ontja ki az életet!
Vérből iszik, a húst sárba mártja
Áldozatát, a pokolba cibálja

Az éj leple alatt gyilkolni kész
Csendes őrületbe kerget, mindenki fél
Lépte hallik, reszket a város
Büdös minden, mocskos sáros

Mikor a kése eltompul
S, a városba mindenki holt
Magába fordul
Bűnbánatot gyakorol

Az eltompult kését magába állítja
A vér útját az erekben, elzárja
Nem is vérzik, csak üvölt
Fém maszkja, a földön elgurult

De egy turista járt arra, s meglátta
A maszkot fel is próbálta
Rögtön falhoz is vágta
A gyilkolás, a halál vágya!