Történet arról, hogy mit is jelent az, ha valaki az "élin táncol" valaminek

Bevezetésképpen had tételezzem fel, hogy mindenki találkozott már olyan közmondással, amely tartalmazza a fent macskakörömbe foglaltakat.
Példát nem hozok fel, mert az azt a látszatot keltené, mintha feltételezném a nyájas olvasóról, hogy valami (hülyesége, műveletlensége, esetleg a törzsfejlődésben való elakadottsága) miatt képtelen egy egyszerű és mindennapos közmondást az (esetleg csökevényes) agyába idézni.
Az alábbi történet leginkább a „penge élin” való táncolásra való utalással élő közmondásokkal cseng össze.

A történet hőse a tragikus sorsú É Li ( egyébként, szeretve tisztelt honfitársunk Csurka István kedvéért magyarosított a népnyúzó, munkahely-elszipolyozó hangzású Ei Li-ről), akinek olyan él volt vasalva a nadrágjába (felesége volt a környék legtehetségesebb vasalónője ugyanis), amivel kiemelkedő teljesítményt ért el a tömegközlekedésben való érvényesülés ülőhelyszerzési ágában.
Első számottevő eredménye egy nyugdíjas MIÉP-szavazó legyőzése volt a helyi tömegközlekedési eszközön melyet most az egyszerűség kedvéért nevezzünk busznak.
Történt ugyanis hogy az említett nyugdíjas - miután bepréselte hatalmas tar fejét, valamint azt a gigantikus gömböt, amit a gyanútlan szemlélő a hasának vélt - kiszemelte É Li-t amint vérlázító nyugalommal azon a helyen ül, amit ez a dolgos nyugdíjas hazafi csak azért nem érezhetett teljesen magáénak mert a mocskos népnyúzó, szadeszbérenc hitgyülis-izraeliták által bitorolt Ikarusz gyár, még nem gravíroztatta bele a nevét.
Jogos felháborodásában előhúzta sokat látott bézbólütőjét és mindenféle bevezetés nélkül - a kiműveltek kedvéért in medias res - lesújtott É Li térdkalácsára. Csakhogy, a nadrág - melyet E Li szerető hitvese féltő gonddal vasalt pengeélesre - szinte lézerkardként funkcionálva egyszerűen kettészelte a - máskülönben a hangzatos VÉRIVÓ névre keresztelt - harceszközt, mely gyors megsemmisülése felett érzett meglepettségében egy nyüves karcolást sem volt képes ejteni a nemkülönben meglepett É Li-n. Hősünk persze - békés és felettébb intelligens ember lévén - azonnal átlátva a helyzetet sietve igyekezett felállni, hogy átadja a helyét döbbent ellenfelének. Azonban VÉRIVÓ, amikor az utolsókat rúgta, sikeresen eltalálta É Li SEMAX dorcóba öltöztetett lábfejét, bevonulva ezzel a történelembe, mint É Li életének legnagyobb zakózásának előidézője.
Esés közben É Li nadrágja szinte életre kelt. Első lobbanása nyomán, a bambán ácsingózó MIÉP-szimpatizáns lényegült át finomra szeletelt sushi alapanyaggá, majd a kalauz vett fájdalmas búcsút tömör alumíniumból készült jegylyukasztójától, valamint mutató és hüvelykujjának nagyobbik részétől. A nadrág utolsó tánclépésként még lefülelt (szó szerint) egy bámészkodó titkos ügynököt, aki egyértelműen Deutch Tamás szeretve tisztelt édesanyját stírölte, Kosztolányi Dénes a megmondhatója hogy mennyire aljas indokokból, majd a busz öntöttvas motorblokkját kettészelve a nadrág beleállt az aszfaltba.
É Li attól a naptól fogva nemzeti hős lett. (azért nem népnemzeti, mert az szeretve tisztelt Csurka István bajtársunk.)
Persze amint az várható volt a maffia rögtön felfigyelt a nemzeti hőssé avanzsált kérdező-biztosra, és attól fogva É Li-nek nem volt egy nyugodt perce sem. Közeli rokonát Bu Li-t saját tulajdonú diszkójában robbantották fel ismeretlen orosz katonák (sírjuk több helyen is áll, régebben több helyen is...), majd pedig - kábítószer-eladásaikból származó pénzükből - finanszírozva egy bevásárlóközpont megépítését ellehetetlenítették É Li szeretett nagybácsikájának Kif Li-nek kicsiny boltját, ahol É Li minden reggel a péksüteményt vásárolta. Mindezt tetézve - valószínűleg a titkos ügynök lefülelését megtorlandó - APEH, TB és ÁNTSZ ellenőrök vérengző hordáját szabadították nagyapjának - a környéken méltán népszerű No Ked Li-nek - kifőzdéjére.
Ezt már É Li sem tűrhette tovább - szövetkezve idősebb testvérével, az alkoholista bajkeverő Rum Li-val -, segítséget kért a szeretett hazánkban állomásozó Kám.F.O.R. erőktől. Attól fogva Kám.F.O.R.-katonák vigyázták minden lépését.
De bizony a maffiát sem ejtették a feje lágyára. Látva É Li megerősödését - a közeli konditeremben is volt pár emberük -, felvették a kapcsolatot a jakuzákkal és Kubla kánnal, kérve hogy segítsék ki őket ebből a szégyenletes patthelyzetből.
Sajnos Kubla kán épp tündérpalotát épített Xanaduban, így csak részvéttáviratot küldött, de a jakuzák komolyan vették a feladatot. Azonnal átlátták a helyzetet és elküldtek hármat legjobb harcosaik közül, akiket ráadásul különös kegyetlenséggel és előre megfontoltan a Li család japán ágából válogattak ki.
Eljött hát a taposó kung-fu két rettenetes mestere;
Tas Li, aki a talpával is tudott pofozkodni, valamint Pu Muk Li aki rejtélyes mutáció hatására, vagy bűnös genetikai kísérletek nyomán növesztett lángvörös hajával a pszichikai hadviselés mestere volt.
(Mellékesen jegyzem meg hogy távoli rokonuk, a gátlástalan Jód Li - közismert tiroli médiacézár -, közszeretetnek örvendő gyerekhőssé emelte ezt a galád gengsztert, egy német-magyar összefogással készült, délutáni sugárzású mesefilm segítségével, aminek a rafinált PUMUKLI címet adták.)
Velük jött még a rejtélyes Pap Und Dek Li aki nemigen csinált semmit, de nagyon rejtélyes volt mindvégig.
A végső összecsapásra végül az RTL klub, és a TV2 közös bulijának kellős közepén került sor.
Valószínűsíthető, hogy Pu Muk Li intézte így a dolgot, kihasználandó a nyilvánosságot, a DRAGONBÓL című ex-délutáni sugárzású mesefilmben szereplő SONGOKU nevű FEKETE hajú hős által megtépázott dicsfényét visszaállítsa, és mint VÖRÖSHAJÚ akcióhős jöhessen vissza gyermekeink délutáni televíziós szórakoztatásának porondjára.
Pap Und Dek Li mindvégig titokzatos volt, meghúzódva a háttérben, titokzatosan összemosolygott Frey Tamással, Stáhl Judittal és a teljes FÓKUSZ-os gárdával. Ő már tudta hogy mi fog következni.
Mikor É Li és Rum Li megérkezett Tas Li és Pu Muk Li kiválva a tömegből, megállt előttük és fenyegetően nézni kezdtek.
É Li meglátva Pu Muk Li tűzvörös haját, segélykérően körbenézett, a Kám.F.O.R.-katonákat keresve talán, de azok addigra eltűntek. É Li nem adta fel, tovább nézett segélykérően, de csak Pufkrifcsák Mónikát látta meg, aki megbabonázva meredt Pu Muk Li tűzvörös hajára, kéjesen nyalogatva ajkait, fejében nézetségi adatokat számolgatva. A többiek Pap Und Dek Li köré tömörülve rejtélyesen mosolyogtak (fejükben nézettségi adatokat számolgatva), kivéve Frey Tamást, aki elment WC-re, hogy nehogy közben kelljen...
É Li látva, hogy legfeljebb önmagára, illuminált bátyja pedig, kizárólag őrá támaszkodhat, bonyolult támadó mozdulatsorba kezdett. Ennek eredményeképpen Rum Li támasztékát vesztett részeges disznó gyanánt omlott a padlóra. Persze a taposó kung-fu mestere, a rettenetes Pu Muk Li azonnal eltiporta, majd harcostársa segítségére sietett, aki épp azzal volt elfoglalva, hogy kicsit összeszedje magát É Li támadása után. Tas Li próbálkozásai Pu Muk Li segítő szándéka ellenére is kudarcra ítéltetettnek bizonyultak, ugyanis É Li offenzívája nyomán egyenletesen felszeletelt testrészei olyannyira összekeveredtek a WC-ből kiáradó huzat hatására (Frey nyitva hagyta az ajtót abbéli félelmében, hogy pont az elejéről marad le), hogy azokat már sokadik próbálkozásra sem volt képes elfogadható sorrendbe rendszerezni. Pu Muk Li látva, hogy itt már nem segíthet, megfordult hogy szembenézzen az éppen nadrágja tisztasága miatt aggódó É Li-vel.
- Ezért megdöglesz geccó! - mondta megfontoltan Pu Muk Li.
- Az biztos öregem! Az asszony tutira kinyiffant, ha meglátja hogy összevéreztem a frissen vasalt gatyámat. - válaszolta É Li és fokozódó pánikkal próbálta eltüntetni Tas Li földi maradványait az eredetileg világoskék nadrágról.
Pu Muk Li azonban nem várta meg hogy sikerrel jár-e a művelet, villámgyors támadásba lendült.
Először borotvaélesre fent frizurájával elvágta É Li nadrágszíját, majd hegyesre köszörült nyelvével (otthon a konstruktív ellenzék politikusaként funkcionált) lehúzta a cipzárt, közben egyazon mozdulattal, szempillájával kigombolta a slicc gombját, és egy jól irányzott rántással letépte a veszélyes nadrágot.
A tömeg egyként hördült fel. Ilyet nem mindennap láthat úri közönség. É Li „nadrágjafosztottan” állt, a teremben lévő feleségek lesütötték szempillájukat, a férjeik pedig vádló pillantásokat lövelltek feléjük.
É Li boxeralsója olyan élesre volt vasalva amennyire egy szerelmes asszony csak vasalni képes. Rögtön le is metszette két három ujját Pu Muk Li-nak, de nem véletlenül volt ő a taposó kung-fu egyik legnagyobb élő mestere, újabb támadásba lendülve felemelte tizenéves húgától zsákmányolt holdjáró-bakancsát.
É Li sajnálatos módon nem figyelt fel a készülő végzetes támadásra. Először is azért mert már akkor felettébb zavarba jött, amikor Pu Muk Li megszabadította a rézcsatos övétől, a hegyesre köszörült nyelvvel végrehajtott mutatványba pedig szabályosan belepirult. (Pufkrifcsák Mónika viszont remegni kezdett, majd apró sikkantásokat hallatva, azokat egy mélyről jövő sóhajjal megpecsételve összecsuklott). De igazából a szégyenlősen, térdeit szorosan összeszorító É Li-t az a gondolat foglalkoztatta hogy nem szenvedett-e helyrehozhatatlan károkat a valamikor világoskék nadrág, és ha mégis akkor az, amit otthon kap ezért az asszonytól, sokkal rosszabb lesz-e a halálnál.
Mielőtt azonban elért volna a harakiri enyhet adó megoldásáig, Pu Muk Li holdjáró-bakancsa lecsapott és csírájában eltiporta É Li ébredező reflexeit. (a hidegtől és a huzattól ugyancsak ébredező férfiasságával együtt)
Így halt meg hát a hős É Li, akinek tanait (napközis tanár volt másodállásban) ott helyben visszavonatták, a még egyelőre élő hozzátartozókkal, könyveit elégették (a vasúti menetrendet is), eszméit elfeledték, nadrágját elégették, a nyugdíjas MIÉP-szavazót rehabilitálták, és betiltották a közszolgálati televízióban az „éli világát” kifejezés használatát.
Kevés ember volt, aki megsiratta Őt. Persze a családtagjaiból megmaradtak ejtették a legtöbb könnyet érte. Ver Kli, É Li legidősebb lánya - aki értett a zenéhez - gyönyörű siratódalt komponált, és Pu Li „aki” kutya volt ugyan, de mégis családtagnak számított (vannak az ember családjában olyan dolgok amit nem szívesen ver nagydobra...), együtt ugatta és vonította Ver Klivel a kínai szöveget, amit csak kevesen értettek meg körülöttük, de azok között ott voltak azok a közéleti személyiségek is akiket személyes érintettség okán, nagyon megrendített az élesre vasalt nadrággal vagdalkozó népi hős É Li halála.
Mint például; Éles István (mer’ éles), Chiang Cö Min, Furkó Kálmán (mer’ szégyellte a Kám.F.O.R.-kollegák bátortalanságát) , Mao Ce Tung, Vágó István (mer’ vág), Kim Ir Szen, Görbe Nóra (mer’ ő harcművész), William Shakespeare (ő ugyan dárdarázó de ha szigorúan vesszük azzal is lehet vágni), Brúsz Li (aki amerikai volt, de egyrészt ő a leghíresebb rokon, másrészt meg Kínából ment Amerikába) és még sokan mások akik vágnak, élesek, harcművészek, vagy csak kínaiak.
A többiek viszont nem törődve a fájdalmukkal, tovább folytatták a már megkezdett bulit, és táncolni kezdtek (Pu Muk Li és Pufkrifcsák Mónika állítólag elég hamar távoztak).
Persze a hullákat még nem vitték el, úgyhogy akik körbenéztek láthatták; táncolnak Tas Li-n, táncolnak Rum Li-n, és persze táncolnak a hősön is, és akik ezt látták imígyen szólottak; - Baze’ odané’ má’! Táncúnak az É Li-n

Ennek vége