Fekete éjben csendes
Fellegek némán lengedeznek,
S szellő sem rebben,
Messze fénylenek a csillagok,
Körültük örök nyugalom,
Holdsugár időzik ágakon,
Mikor a test béna,
S teljes mozdulatlanságban
Az elme halálcsendben hallgat,
Illúziók és rémképek
A szavakkal kélnek,
Ha a Bárd regélne...

Szerelmet és halált,
Zúgó vérfolyás
Megállíthatatlan árját,
Barátság örökségét,
Harcosok vértestvériségét,
Haldoklók nyögését,
Dicsőségnek napsugár
Koronájának ragyogását,
s később szégyen-bukását,
Halálnak lelkekből font
Fekete-fényű, romlott,
sártől s bűztől mocskos
Szellem nyakékét,
Égi angyalok intését,
Istenek versengését,
Halandók játékát,
Kocka-dobás halálát,
Utolsó sóhaj-mondatát,
Hatalmasok vesztét
s elnyomottak örök fényét
Idézi - ha a Bárd regél...

Üt a szív, siet a vér,
Ahogy szava a füledbe ér,
Csak a dalnak élsz...
Dicső diadalod
Megénekelve hallod,
S kél mosolyod...
De sír a lant, s könnyezel,
Mert fáj, hogy szerelmed
Már réges-rég elvérzett...
Üt a szív, siet a vér,
Ahogy szava a füledbe ér,
Csak a dalnak élsz...
a dalnak élsz...
a dalnak élsz...
Ha a Bárd regél...

2004. augusztus 12.