Évek múltán, talán messze az időben,
Ha élet már elég keménnyé delejez,
Felnőtt gondjaidtól teljesen kimerülve,
Összefutsz egy régi, közös ismerőssel,
Vidáman esik a kicsiny, röpke csevej,
Hol minden búdat-bajodat kibeszéled,
Lassan ölő méreg, élet feszültsége
Hiszed, eltűnt egy kis időre belőled.
De tévedsz, hiszen már régen megmérgezett,
Kemény és rideg lettél, felnőttél, ez lett,
Nem vagy már az őszinte gyermek,
Feledés kitör belőled a kérdésre.
"A Donáttal mi lehet?" kérdezi tőled,
Elsőre nem tudod, kiről kérdez téged.
De keresztül a sötét múlt-ködfellegen,
Halvány arc dereng fel előtted a szélben.
Gondolkozol, vajon ő most hol is lehet,
"Nem tudom, nem is érdekel." a felelet.
Ahogy felnőtt szívedből kivesztem végleg,
E kemény szavakkal temettél máris el.

2005. november 16.