Földre zuhan az égbolt,
S minden, ami volt, lángol,
Lábak alatt vér tocsog,
S égő vidék már halott,
Anyák panasza zokog,
Ahogyan tűzvész lobog
Azon a szép helyen, hol
Egykor gyermeke lakott.

A reménysugár
Az utolsó varázs
Sehol nincs már...

Lángok után dermedt csend,
Csak szürkeség odafent,
Elapad anyák könnye,
De nincs már új kezdet,
Tűz után fagy fenyeget,
A világ megfeneklett
Saját bűzös szennyének
Éjfekete vizében.

A reménysugár
Az utolsó varázs
Sehol nincs már...

A csendre hullaszag
Borul, akár egy csuklya,
Aki eddig meg nem halt,
Szemét némán becsukja,
Nem is gondolván arra,
Előtte végső útja,
Amint a lélek meghal,
Útja nincs többé vissza.

A reménysugár
Az utolsó varázs
Sehol nincs már...

Mert sosem volt.
S némán hullik a hó.

2005. december 29.