Immár négy éve annak, hogy megszületett kies hazánkban is a hőn várt és annyira óhajtott Nagy Demokrácia. Eljött hát végre, s itt is maradt minden áldásával és összes áldatlanságával együtt. Eleinte megdöbbenve szisszentünk fel egy-egy hírecskére. X Y milliós csalást követett el, sikkasztott, becsődölt. Aztán jött a Samax-botrány, jöttek a kisebb majd nagyobb bankcsődök, százmilliós ÁFA-csa-lások, privatizációs botrányok, a DIMAG botrányos áron aluli elkótyavetyélése. Szóval hetente dobtak elénk egy-egy cupákos rágni való csontot, hogy legyen min csámcsogni az egyre szegényedő, korgó gyomrú tömegnek.
És ezzel nem merült ki a csalétkek tárháza. A nagy botrányok mellett szépen kicsíráztak a kis helyi botrányok. Helyi önkényurak nőttek ki a földből, s gazdagodtak meg a semmiből. Palotákat emeltek, méregdrága kocsikon furikáztak, hatalmas partikat adva irritálták környezetüket. Dohánycsászárok, szeszorgazda milliomosok, olajszőkítő hercegek, és kemény drogbárók lettek az eddig szürke kis pondrókból, a kis ügyeskedőkből.
De ezzel még nincs vége, mert ez még nem Amerika! Amerika csak most kezdődik! Megjelentek határainkon a vad hordák előőrsei: a csempészek, fegyverkereskedők, kábítószerügynökök és nyomukban a keleti maffiózók előhadai. A határokon beszivárogva lassan beépültek az alvilágba, majd átvéve a hatalmat, megvetve a lábukat a jó magyar földön kialakították, s egymás között felosztották hazánk feketepiacát.
Először a „lengyel piacokat” hajtották uralmuk alá, majd a dohány- és szesz-maffia fölött vették át a hatalmat, hogy aztán a pénzhamisítókat maguk előtt tolva Magyarországot pénzmosodává tegyék. Minden sikerült nekik. A kormány, a szervek tétlenül asszisztálva, látszatintézkedésekkel, fel-fellángoló, látványosnak tűnő razziákkal próbálták bizonyítani, hogy igenis, ők résen vannak! Csak-hát...?
Csak hát ugye a büdzsé kicsi, a rendőr kevés, a fegyverzet elavult, a gépjárműpark ósdi. Szóval mindenre van magyarázat.
Közben ellenállhatatlanul épül a magyar Amerika! A nép szegényedik és csúszik lefelé! Sebaj, erre is van magyarázat! Amerikában – merthogy ez a példa, az eszménykép, a demokrácia atyja – ugye szintén így kezdődött! Volt szesztilalom, lett szeszcsempészet! Volt gazdasági válság, lett fellendülés! Voltak gengszterek, maffiák, most vannak multinacionalista nagyvállalatok, ők szipolyoznak kartelleket alkotva! Hol vagyunk még mi ettől?!
Mi egyelőre ott tartunk, hogy miután megpróbálunk bekuncsorogni Európába, s botorul lebontottuk szögesdrótjainkat, mivel Európa országútjának közepén vagyunk: kinn is vagyunk, benn is vagyunk! Ugyanis átjáróház lettünk kérem szépen. Szépen, lassan, észrevétlenül. Mert mi is történik most?
A nyugat ráeszmélve a nagy kibékülés s az emberi jogok hangzatos reánk testálásának veszélyeire, igyekszik a bumerángot visszahajítani! Rájött, hogy nem is volt az a szögesdrót olyan rossz dolog. Hiszen még egy légy sem tudott átrepülni a magyar, jugó, román stb. aknazáras határsávon. Most meg mi van? Van a nagy szabadság, s a nyugat kitárt karjaiba egyszerre millió éhenkórász, munkát követelő, a gazdagságból a nagy nyugati kalácsból szakítani akaró elszánt tömeg ostromolja cukorsüveg országukat!
S mit tesznek erre? Agyafúrt módon kitalálják a kitoloncolási egyezményt. Mi pedig dőrén aláírjuk. Így aztán osztrák barátaink nem kímélve bukszájukat modern éjjellátó készülékkel felszerelt határvadász ezredeket állítanak fel, vérebekkel kiegészítve, s naponta ezrével toloncolják vissza a hazánkat tranzitul használó betolakodókat. Nem, nem oda viszik őket, ahonnan jöttek. Annyi eszük van: csak pár kilométerrel odább, a magyarok nyakába zúdítják a nemszeretem vendégeket.
Mi pedig horribilis összegekért furikázzuk őket vissza több ezer kilométerekre, s közben etetjük, őrizzük, karanténba zárjuk addig, amíg egy transzport összejön.
Namármost itt vannak ugye ezek a nyugati határról visszadobott kalandorok, benn vannak a nálunk megtelepedett s ideiglenesen honfoglaló bizniszelők, maffiózók, s nyitott déli és keleti határok felől szivárognak az új kalandorok. Uraim, ébresztő! Megjelentek az új Árpádok népei, itt vannak a kínaiak! Nem tudni, hogy kerülnek ide? Kies városunkban két év alatt a negyedik kínai diszkont nyílik, s lassan kínai negyed alakul ki! Uraim, békés népvándorlás, lassú honfoglalás zajlik.
Ha nem csinálunk valamit, akkor újra a gyepű szerepét osztják ránk! El kéne gondolkodni azon, ha most ez a helyzet, s valóban népvándorlás folyik, akkor mivel nyugatra nem számíthatunk, jó eleink bölcsességéhez kellene folyamodnunk. Először is igazságos Mátyás királyunkhoz hasonlóan, egy hatalmas zsoldos hadsereget kellene profi módon felállítanunk. Ha kell, akár milliós létszámút. Gyárainkat sikerült szétvernünk, eladnunk, bezárnunk, munkahelyeinket megsemmisítenünk. A milliós munkanélküli sereget komoly hadsereggé kellene szervezni. Komoly csendőrséget s határőrséget szervezni. Ez lenne az első lépés.
Második lépésként minden országunkon átvezető utat vámőrséggel, és tranzitdíjszedő hatósággal kellene megerősíteni. Ezt az istenadta helyzetet kellene kihasználni! Hatalmas összeget kellene, minden az országon áthaladó kereskedelmi szállítmányért szedni! Ebből a pénzből lehetne modern utakat, hidakat építeni. Az elgondolás jogos, mert a mi tüdőnket rohasztja el az átvonuló kamionhadak kipufogógáza! Tehát útadó, vagyis: sarc!
Mi legyen a százezres bűnöző kontingenssel? Iszen börtöneink zsúfoltak, újabbakat építünk, de az is kevés. Ezeket etetni kell, őrizni. Badarság! Bölcs királyunk azt mondta: „a rablóból lesz a legjobb pandúr”, s jóslata bevált, mert a gaz Zsizska rablóvárúr lett Zsigmond legjobb kapitánya. Ezeket a zsizskákat kellene kommandóvá szervezni, s mint egy baktériumfegyvert bevetni őket keleti végeken. Épüljenek be a kábítószer, az arany és pénzmosoda, az embercsempészet gócaiba, s amikor beépültek, akkor fejpénzt fizetni nekik a lefülelt szállítmányokért, gengszterekért. És a júdáspénzen letelepíteni őket a végvidékeken, mint Bocskai tette a hajdúkkal. Majd ők kiépítik az ország nyirokrendszerét, S úgy megszervezik a határvédelmet, hogy egy légy sem röppenhet be kies hazánkba!
Na és? Kérdezhetik most, s akkor mi van? Hol van Amerika? Mi ebben a jó? Ettől még nem lesz nagyobb a kenyér...
De attól sem, ha csak siránkozunk, a sült galambra várunk, egymást gyilkoljuk szavainkkal, viszálykodunk! Az ország elvész, ha nem teszünk valamit! Ha kell, furfanggal, ha kell, fegyverrel, de valahogy meg kell védenünk magunkat a népvándorlás szennyes áradatától, mert magával sodor bennünket! Nem fenyegetünk senkit, Isten ments! Mi csak visszaütünk! De ne hagyjuk kiverni kezünkből a lándzsát, s barom módjára ne hajtsuk fejünket a tőkére! Sem a nagy keleti szomszéd, sem a nagy-nagy nyugat nem véd meg bennünket, mert nekik az érdekük az, hogy gyepű, ütközőzóna legyen közöttünk. És ezt a szerepet Közép-Európának szánják! Sose fognak beengedni maguk közé!
Új Hunyadiak kellenek nekünk és új István király! Várjuk már, várjuk az új magyar csodát!