Hová lettél, legfelső hűbérúr,
Ki reményt ad, ha lezuhan a nap,
Ha a fák kérge alól is vér hull,
Hová bújtál, angyalok királya?

Megmondom én, szavamtól ne nyughass,
Elbújtál, villám harsog egeden,
Korom szitál odafentről s hamvak,
Ezt mondom, a múlt hangja lett neved.

Ne haragudj, uram. Vétkek atyja
Az érzések szellő koporsója lett,
Mi emberi, az ember eldobta,
Ne sírj, uram. Nem te rontottad el.

Mint a sír, néma már a reménység,
Elbújtál, már túl sok a szennyesed,
Elbújtál, kimosnod nem kicsinység,
Mint a sír, csak hallgat két bölcs szemed.

Hát szólíts, örömmel megyek hozzád,
Avagy, ha gondolod, hozzám gyere,
Világunkat rég elföldelték már,
Hóhéra elől bújjunk együtt el.

2006. március 5.