Már-már a nevetségesség határát súrolja az a görcsös igyekezet, miként a „tudósok céhe” az Akadémia és segítőik mindenféle ürügyet megragadva immár tíz éve hátráltatják, obstruálják egy szimpla DNS azonosítás elvégzését. A DNS teszt 99%-os biztonsággal kimutatja évszázados, évezredes elhalt szövetmintából a leszármazottal való rokonságot.
Petőfi ürügyén a lakosság érzelmeinek felkorbácsolásával megakadályoznak egy tudományos bizonyítási eljárást.
Miért? Cui prodest? (Kinek az érdeke?)
Egy sokkal régebbi és a magyarság eredete szempontjából nagyobb horderejű dologra szeretnék itt rávilágítani.
A magyar nép a honfoglalás óta (vagy előtte 400 éven át), abban a tudatban élt, hogy Attila király hunjainak büszke leszármazottjai vagyunk. A rebellis magyarok szarvát, identitását letörendő a Habsburg korifeusok ördögi tettre szánták el magukat. A XIX. század elején, amikor a nyelvművelés még gyermekcipőben járt, találtak egy tudóskát, akinek révén elhintették, hogy a magyarok a jelentéktelen kis északi finn néppel rokonok, s valahonnan a Káma folyó völgyéből vándorolgattak be ide.
A galád terv sikerült, s két évszázad alatt megteremtettek egy ál eredetmítoszt, melyet azóta is igyekeznek minden eszközzel fenntartani.
Hiába volt Körösi Csoma Sándor hősies őshaza-keresése Kína-Nepál területén, ahol a hung-hauk és a mogorok élnek ma is. Hiába volt a világhírű Vámbéri Ármin, Stein Aurél hun-magyar eredet kutatása ugyanazon a helyszínen. Mindezt a szőnyeg alá söpörték, s igyekeznek ma is az írmagját is kiirtani ennek az őshaza kutatásnak.
A nevetségessé tett Kiszely professzor antropológiai kutatásai ugyanezen ázsiai színhelyeken antropológiai, viselet, népművészeti és etimológiai összehasonlításait is degradálják.
Miért?
Miért kell egy rég megdőlt téves eredetmítoszhoz ragaszkodni tűzön vízen át? Cui prodest? Kinek az érdeke a magyarságtudat végleges kiirtása, kicsinységünk kihangsúlyozása, fejünk víz alá nyomása a millecentenáriumban. Kinek? A nemzetközi pénzarisztokráciának vagy a multik mammonjainak? Ki tudja ezt?
Egyet viszont tanácsolnék a tudós uraknak! Van több tízezer csontlelet a honfoglalás-kori magyarok sírjaiból, sőt hun leletek is vannak tízezrével a múzeumok ládáiban. Vegyenek a hun és az ősmagyar csontokból mintákat és DNS vizsgálattal hasonlítsák össze azokat. Ha 100%-os a találat, akkor nem hiába halt hősi halált Körösi Csoma Sándor. Ha nem – amit kétlek – akkor hasonlítsuk össze a csontok DNS-ét a finn őscsontokkal! És, ha ez sem hasonlít, akkor csak az isten a megmondhatója, honnan származunk. De, legalább megtudunk valamit a múltunkból.
Megtudjuk, kik voltunk, honnan jöttünk, és kik nem vagyunk és hová nem akarunk menni!
Én Morvaiéknak drukkolok!

(lásd: Szabó István: A magyarság életrajza, Ligeti Lajos: A magyarság őstörténete, Kiszely István: Honnan jöttünk.)