Pont került végre a 10 éve zajló rendkívül kellemetlen adok-kapok viszályra. Glatz Ferenc az Akadémia elnöke bejelentette, hogy három pártatlan DNS vizsgálat is nőnek találta a Barguzini csontvázat, tehát, nem Petőfi. Mivel a csontváz női, így Petőfi ügy nincs, s feleslegessé válik a Petőfi szülők csontjainak megbolygatása.
Na szóval, eddig rendben. Mi ebben a szenzáció? Éppen ez az, hogy nincs a bejelentésben semmi szenzáció. A Morvai-Kiszely páros sem áldozta hiába pénzét, presztízsét, idejét, verítékét a jó ügy érdekében. Nem kell szánakozni, gúnyolódni, dilettánsoknak nevezni az urakat. Viszont az Akadémia sem zárhatja le az ügyet, mert ügy az azért van. És azokat a csontokat igenis elő kell szedni a bőröndből, és össze kell hasonlítani a családi sírboltban fellelhető csontokkal!
Miért? Csak azért, mert eddig félrevezető manőver folyt, ugyanis a bőröndben lévő csontok Petőfi lányának a csontjai. Ilyen egyszerű az egész uraim. Amikor Vinokurov nagypapa elmesélte a Petrovics sztorit, egy szóval sem említette, hogy Petőfi van a sírban. A szószerinti fordításban úgy hangzik: Petőfi jelképes sírja, amiben leánya Alexandra Petrovna, az ő nagymamája van férjével eltemetve.
Arra is megadta a választ, hogy miért került rá Petőfi neve. Petőfi valóban elvette a postamesternőt, született is egy lányuk. De jó magyar hazafi lévén 1857-ben megszökött, s magával vitte összes, Szibériában írt versét. A Magyarországra tartó úton vad hegyi-rablók támadták meg a szánt. Őt megölték, a kocsis pedig egy év múlva tért vissza a szomorú hírrel.
Éppen ezért kell mindig precízen fordítani a szavakat, s akkor nincs ez a kalamajka. Ha a Hrúz Mária csontmintája megegyezik a bőröndben lévő Alexandra Petrova DNS-ével, akkor végleg pont kerülhet az ügy végére.
Én, mint ötletgazda kézenfekvő megoldást ajánlok. Bár kiderült, hogy nem csatában halt hősi halált Petőfi, akkor sem lehet rásütni a hazaáruló bélyegét, mert hazaszöktében érte az igenis hősi halál. Így a nép érzelemvilága sem sérül, Petőfi becsülete nem csorbul, az Akadémia presztízse is megmarad, Morvai és Kiszely sem válik nevetségessé. Tehát: a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad, mondja a tatár. És akkor mi van? Mi lenne?
Állítólag Székelykeresztúton felbukkant egy újabb Petőfi sír. A legenda folytatódik...