A Nagy Demokrata nemcsak saját nagy országában demokratálkodik, hanem a széles nagyvilágban is, mindenütt, mert tudja a Hungarian közmondást, ha nem is tudja róla, hogy Hungarian: "Ha már lúd, legyen kövér." Ez így is van rendjén, mivel, ha csak saját országában demokratázna, akkor, bár országa is nagy, mégsem lehetne Nagy Demokrata, csak Relatíve Nagy Demokrata, ami nem ugyanaz, legalábbis méreteiben. A Nagy Demokrata óriásian öntudatos, ami hatalmas előny: így nem tudatosodik benne, hogy rajta /valamint a hozzája tartózó szűk körön/ kívül más emberek is léteznek e fenemód forgó Földgolyón.
Kérdezem a Nagy Demokratát, hogy mi van náluk, azon kívül, hogy időnként hurrikán, meg más szélvihar. /Nyilván utóbbiból is hasznot húznak, csak még nem jöttem rá, hogy miként./
A Nagy Demokrata e kérdésre elbődült:
- Nálunk?! Nálunk Demokrácia van! Nálunk mindenki beszélhet, összevissza! Nagy a választék: bárki szavazhat az Én Emberemre, vagy az Én Emberemre, az Én Pártomra, vagy az Én Pártomra! Az Én Pártjaim többpártként alkotják az Egy Pártot! Nekünk nem kell az a gyalázatos Egypártrendszer! Az a Diktátoroké! Pfű!
A Nagy Demokrata itt köpött egyet. Egy tanulatlan cowboynak is becsületére vált volna ekkora köpés. Köpni tudni kell, persze, nyelni is. Ó, a Nagy Demokrata! Az azután tudja, hogy mire köpjön!
Kissé elbizonytalanodtam /no, csak egy kicsit!/, ezért újra megkérdeztem a Nagy Demokratát:
- Ne haragudjon, Fődemokratamiszterséged, - de jól értettem?! Melyik az Ön Embere, melyik az Ön Pártja?!
A Nagy Demokrata suhintott egyet lézernádpálcájával:
- Mindegyik az Én Emberem, mindegyik az Én Pártom! Ez a Demokrácia úgy Mindannyiunké, hogy az Enyém! Ez a Nádpálca meg az én Nádpálcám! Móresre tanítjuk a Diktátorokat!
Magasrangú főtábornokok álltak a Nagy Demokrata hátterében, ezáltal előtérben. Elégedett arcuk sugárzott-fényeskedett: egyetértettek a Nagy Demokrata szavaival. Nagyon.
Sajnos, nem bújt belém az ördög, így, kissé angyalcsacskán, tovább kérdezgettem a Nagy demokratát:
- No és Ön szerint ki a diktátor?!
A Nagy Demokrata kétszer suhintott villogó lézernádpálcájával, majd odavillámolta nekem a választ:
- Diktátor?! Az, aki diktál! A többieknek. Én Demokrata vagyok! Én nem diktálok senkinek, nem kell leírni parancsaimat, elég, ha azokat iratlan törvényként tisztelik. És végrehajtják! Ám még azzal az országgal is kesztyűs kézzel bánok, amelyik nem tanult elég diplomáciai tiszteletet. Sőt! Leveszem a kesztyűt saját tulajdon kezemről, és megtanítom őt kesztyűbe dudálni!
Kíváncsivá lettem:
- No és legközelebb melyik országot méltóztatik kesztyűbe dudáltatni, Demokratafenséged?! A legutóbbi kesztyűbe dudáltatásról azt mondják a rossz nyelvek, hogy polgárháborúhoz vezetett. Meg hogy tengerészdemokratagyalogosai nem akkora demokraták, mint Ön hirdeti, mivel a fogolytábor-támaszponton nem a Genfi Egyezményre támaszkodtak némely pontoknál...
A háttérként előtérben levő magasrangú katonák tiltakozó arckifejezéséből láttam: nem tetszik nekik a helyzet ilyetén való említése. A Nagy demokrata azonban kapott a szón, mint a vércse Picasso békegalambján:
- Jól mondja! A rossz nyelvek! A Terrorista Nyelvek! A Kivágni Való Nyelvek! A Jó Nyelvek viszont azt mondják: HA a katonáknak joguk van katonaháborúhoz, akkor a polgároknak is joguk van polgárháborúhoz! Különben mint mutathatják meg utóbbiak a civil kurázsit, ebben a kur.., akarom mondani Demokratikus Világban? Katonai háború és polgárháború jól megfér egymás mellett. Sőt! A katonapolgárok is irthatják a polgárkatonákat. Meg viszont. Ez a Harcszabadság! Ámde, hogy kérdésére feleljek: legközelebb abban az országban fogunk harcprofitfióküzletet nyitni, amelyik gyalázatos pimaszságra vetemedett! Azt akarja csinálni, amit Én csinálok, meg Hűséges Szövetségeseim! ATOMOT HASOGATNI! Amit szabad Jupiter Demokrata Istenőfenségének, azt nem szabad annak a barombarna kétszarvúnak! Ám mi majd letörjük a szarvait!
Tengerészdemokratagyalogosaim pedig a Békét védik, kellően harciasan, így megvédem őket! Pacifikálnak. Egyes helyeken még nem sikerült ugyan annyira pacifikálni, hogy felülhessünk a pacira, de majd... Rágalom, hogy a foglyokat kutyába sem veszik! Le is fényképezték amint egyikük kutyaként sétáltatta foglyát, elegáns pórázon. Az, hogy a másikat levizelték? Ugyan, kérem! Nem óvodásgyerekek azok a derék tengerészdemokratagyalogosok Persze, hogy levizelnek, és nem fel! Csak azok a Terrorista Nyelvek összevissza rágalmaznak!
A Nagy Demokrata itt megint kiköpött, igen kulturáltan-cowboyosan, valamint ügyesen, mivel az igyekvő szolgák által gyorsan odatolt ezüst köpőcsésze mellé. Ez a mesterköpés adta az ötletet, hogy tovább tudakolódzam:
- Nagydemokrataságod mit tesz a világ jobbulásáért?
A Nagy Demokrata arcán szétomlött a liberális mosollyal vegyes kenetteljesség:
- Mindennel, ami összefér Demokrata Lelkiismeretemmel! Tartom magam a híres Szeretetmondáshoz: "Aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel!". Én visszadobom, visszadobatom! Sőt! A kenyérbe kis, értékes tojásgránátot is teszek, abból lesz a kitűnő agyvelőlágytojás. Egyes országoktól, a kis tehetetlenektől, fejletlenektől, átveszem ezt-azt, kifizetem érte a két fityinget, ami sokkal többet ér, mintha szintén kettőt kapnának, de, mondjuk, ezzel a lézeressel. Sok népnek rendezek továbbá bábjátékot, itt is, ott is annyi bábom van, el sem tudja képzelni mennyi! Még ott is, ahol nem is sejti! Az Ön hazája derék ország abban a Kiseurópában, - vagy talán Közép-európának mondják? Igen, az derék, akarom mondani, derékig volt eladósodva, de most már gigájáig van, ami azután derék dolog, well done! Az ilyet szeretjük, mert az már done, well! Az ilyennek nem kell megszorongatni a gigáját. Önöknek ingyen adunk egy fityiszt az orrukra, csak azután puszi a mi McDonald's katonáinknak!
Szememben könnyekkel búcsúztam el a Nagy Demokratától. Milyen szép is az az ének, hogy "Isten áldd meg...", no, szóval, azt a McDonald's-os birodalmat. Persze, Isten, ha egyszer lesz időd, és elgondolkozol ezen-azon, akkor utána ne álld meg, és... Arra gondolok a kis Hungary Himnuszából: "Hozz rá víg esztendőt...!". Szabadítsd meg ettől a Világdemokratacsendőr Lelkiismeret léleknyomásától! Javasolom: engedd el nekik a "Múlt és Jövendő megbűnhődését" is. Nekünk nem engedted el, - no és hová jutottunk vele?!
Itt jut eszembe, Mindenhatónk, ha egyszer lesz időd rá, ezen az utóbbi kérdésen is elgondolkozhatnál!