Színes lepke száll fent az égen,
Zenéje olyan, mint lelkem zenéje.
Két galamb, mint két féltett csillag,
Szerelmük lángol a késői alkonyatban.

A búgó csöndben lázas vallomások,
Egy csillag soha sem magányos.
Bennük reszketve szilárdul a hűség,
S a félelmet roppantva törik szét.

A vándorútnak lassan vége,
A csillaglelkek összeérnek.
Otthonuk már egymás szíve,
Hisz erre vártak olyan régen.

Éjjeli táncuk fényes és vakító,
Csak aki igazán szeret az éli túl.
Boldogságuknak ne szabj határt,
Így övék lehet az egész Világ.