Érzem...
Ahogy a világ vibrál körülöttem;
Ahogy hullámok csapnak át felettem.
Meglátogat néha sok ismerős gondolat,
Olyanok, amik elé nem építek falat.

Érzem...
A sárkányok vad táncát világok között,
Szárnycsapásaik szelét a határ mögött.
Angyalok ragyogását a fejem felett,
Küldöm érintésüket érintésem helyett.

Érzem...
A sötét erdők fakó csillogását;
Ködbe burkolózó lombkoronáját.
Ittragadt szellemek fájdalmas reményét,
Hogy az Egy rájuk szegezi tekintetét.

Érzem...
Álmok erejét, álmok igaz szavát.
Emlékek erős, elsodró folyamát.
Mennyek fényét, poklok hevét.
Lelkek nyarát, lelkek telét.

Érzem...
Minden fájó gondolatnak súlyát.
A kezdetet: Ádámot és Évát.
"A Gyümölcs íze még a számban...
Nem járhatok már szabadon hazámban."

Érzem...
A végtelen, boldog szerelmet,
S a végtelen, vak gyűlöletet.
A keserűségnek ízét is érzem
Számban. Végtelen érzelmem...

...érzem. Érzem...
A jövőt, a fájdalmas, kínzó bánatot.
A földet, hol, majd gyermek apjára ront.
"Vér íze a számban, fém hidege szívemben.
Most halok, de ő is velem egyetemben!"

Érzem...
Az ősök erejét, mi átjár belül engem,
Téged... A kapcsot, mely összefűz velem,
S a többivel, ki viseli az ősi jelet.
Ahonnan majd Ő jő: a fordított kelet!

Érzem...
Ami voltam, ami vagyok, ami leszek.
Érzem, mit szabad, s mit nem tehetek.
Az erőt, mi ellenálhatatlanul vonz
Oda, hol elmaradt sorsom mindent behoz.

Érzem...
Ki vagy! Érzem a lelked legmélyét.
Érzem ha felemel vagy lesújt a lét!
Hallom az összes felszálló dallamot,
Érzem hogyan szépíti mind a napot.

Érzem...
Hogy amit tudok, azt hiszem.
Hogy amit hiszek, azt tudom.
Hogy az álom a valóság,
S hogy a valóság az álom!