Egyedül fekszem az ágyamon,
majd felszállok szellem szárnyakon,
és repít a vágy a magágy,
(túl az elém szakadó árnyakon)
a hiányból fakadó fájdalom.

Suhanok szállok feléd vakon,
szerelmes szívem vezet, hagyom.
Hívtalak, hittelek, várlak,
de nem hívsz, nem írsz, hiányzól nagyon.
Most is egyedül szállok, megfagyom...