Ezópus állatmeséit többen átírták versbe, imigyen szerezvén maguknak világhírt. Én is átverselhetném, ha hírre, dicsőségre törekednék, - de minek az már nekem? No meg ott vannak azok az átírásra kínálkozó népmesék. Ha Arany Laci lennék, talán még én is kedvet kapnék átírogatásukra, feldolgozásukra. Nos, Arany Lacisághoz sincs kedvem, nem akarok "A délibábok hőse" lenni, bármily jövedelmező is az /különben ezek a mai bábok nem is déliek!/. Ám a Hungarian porondpártokat, most, a választási küzdelemben, kicsit megszántam. Olyan kétségbeesetten próbálják egymást befeketíteni, mikor az már teljesen felesleges, hiszen... Nem tudom: túl kevés víz van kútfejükben, - vagy éppenhogy túl sok?! Elég ötlettelenek. /Kovács Pistike Politikusapukáját leszámítva, ő remekül hurcolássza belevaló, választásra buzdító ötéves fiacskáját ide-oda. Azt hiszem: ha győznek, a választások után majd madarat lehet fogatni ezzel a madaras családdal. Persze, el is repülhet a győzelem.../
Nos, adok egy ötletet nagy ötlettáramból a Hungarian pártok Piárfőparancsnokságainak: írassák át /de ne velem!/ Ezópus fabuláit, meg a magyar nép meséit, - pártcéljaiknak megfelelően! Néhány útmutató példát ideírok.

A HOLLÓ ÉS A RÓKA

Az eredeti mese szerint a hízelgő róka dícsérő szavaival kicsalta a hiú holló csőréből a sajtot.

Első változat. A derék Holló Párt megmentett egy darabka sajtot a privatizációból, a nép számára, és egy faágról nézegette: merre is van a Nép, hogy átadhassa. Közben az álnok Róka Párt lentről szidalmazni, rágalmazni kezdte a Holló Pártot, mire a becsületes madár jól le akarta hordani a Rókát, ezért kinyitotta csőrét. A Népnek szánt sajt kiesett belőle, így, sajnos, a Rókáé lett. A Holló pedig ottmaradt, sajt nélkül, példamutató jószándékával.

Második változat. A becstelen Holló Párt /a Szarka rokona!/ el akart privatizálni magának egy nagy darab sajtot. A szociális érzelmű Róka Párt ezt lentről /azaz már fentről-lentről/ szóvá tette. A gaz Holló Párt az igazságos kritikán úgy felháborodott, hogy kiejtette csőréből a szóbanforgó sajtot, nem tudta eldugni a többi közé. A Róka Párt felkapta a Népnek megmentett sajtot, és futott vele, a Nép irányába. Ha majd odaér vele a Néphez, - lesz min csodálkozni! /Ha odaér.../

A KUTYA ÉS A FARKAS

A farkas meg akarta enni a csontsovány kutyát, de az, soványságára hivatkozva, húsfizetési haladékot kért, ígérvén: időközben meghízik. Meg is hízott, de most már nagykutya szövetségesével együtt akarta megadni a farkasnak, ami annak járt, kamatostól, ám az akkor már nem tartott rá igényt.

Első változat. A Diktátor Farkas Párt telhetetlenségében meg akarta enni a család-, haza-, és nemzetszerető Hungarian Kutya Pártot, amelyik a Magyar Sólymok Békés Múltjához mindmáig, kutyahűségesen, hű maradt. Szerencsére megjött az Erdőgazda, akitől Farkas, Kutya, meg a Mittudoménmelyik Párt is /vagyis mindegyik/ nagyon tart, hiszen valójában ő tartja őket. Így a Farkas Párt megszégyenülten elkullogott, kisnyusziknak diktátorkodni, erdőmélyen.

Második változat. A Szabadságszerető Farkas Párt /Petőfi is megénekelte őt, "A farkasok dalá"-ban!/ meg akarta szabadítani szenvedéseitől a kutyába se vett Népet, aminek nevében, hamisan, a Kutya Párt kutyálkodik. A Kutya Párt akkor még gyenge volt, azzal az ígérettel, hogy később teljesíti a Farkas Pártnak tett ígéreteit, haladékot kért. Közben a Farkas Párt fogai meglazultak, a Kutya Pártnak pedig a Kerekterüljasztalkámról is dobtak húsos csontot, meg az Állatszerető Samú Bácsitól is kapott ezt-azt, óceantúlról, így végül beliberalizálódott a Kompromisszum. /Megjegyzem: a Nagy Költő, ha élne, szerintem, nem tekintené a Farkast ma már annyira szabadságszeretőnek... node ki törődik költőkkel, akár kicsik, akár nagyok!/

Itt van azután ez a bájos népmese is:

A RÓKA MEG A DARU VENDÉGSÉGE

A róka ebédre hívta meg a darut, de lapos tányérokban tálalta fel az ételt, amit ő pofátlanul be tudott zabálni, de szegény daru, hosszú csőrével, nem tudta olyan gyorsan felcsipegetni, így éhen maradt. Kölcsönebéd visszajár: következő alkalommal a daru hívta ebédre a rókát, szűknyakú korsókba tette a finom halételt, amit ő, hosszú csőrével, vidáman megevett, de most a róka maradt éhen, nem lévén csőre, csak pofátlan pofája.

Első változat. A Róka Párt a privatizációnál csak saját magának zabált, amit a Daru Párt /az egykori Kócsagtollas Párt rokona/, ez a Végtelen Szerénység és Tisztesség, csak csúnyán nézett, sőt, /ha a Róka Pártnak nem lettek volna fogai/, még hosszú csőrével bele is csípett volna az álnok veresbe. Később, a Nép Nevében, visszadta a kölcsönt a Rókának. /Ama Emerókának, persze, nem tudta visszaadni a kölcsönt, dehát van egy kis különbség eme róka és ama róka között!/

Második változat. A Róka Párt ugyan tényleg lapos tányérban tálalta fel az ételt, de csak abban a hitben, hogy a Daru Párt, más laposságaihoz szokottan, ezt jónéven veszi. A Daru Párt viszont igen csúnyán viselkedett, amikor - szűkagyúan - az ebédet szűknyakú korsóba tette, szem elől tévesztve a mondást: "Addig jár a korsó a kútra, szűknyakasan, amig el nem törik." Különösen ellenszenves volt a Daru viselkedése akkor, amikor később oly fancsali képpel adta át a Rókának a Krúgat-díjat, - és nem fogott vele kezet! Nem ezt kívánta a Proto-toll! Lehet, persze, hogy a Daru ezúttal Sólyom volt, de az mindegy, így a hálátlanság még nagyobb, hiszen az sólyomlétét, közvetve ugyan, de végeredményben a Szabad Madaraknak köszönheti.

No, ez csak néhány példa. Ám nem csupán Ezópus fabuláira, meg a népmesékre gondolhatnak a Pártpiárfőparancsnokságok! Más Hungaryban népszerű klasszikus alkotásokat is át lehetne dolgoztatniuk. Elővehetnék például a Nagy Mesemondó, Jókai Mór regényeit, olyanokat, mint az Egy magyar nábob, Az új földesúr, A kőszívű ember fiai, A fekete gyémántok, Az aranyember, és így tovább. Szabadon átirathatóak! Ma már lehet! Ez a kis Hungary ma már független, legalábbis az igazságtól mindenképpen.
Azt azért leszögezem, ha oda is szögeznek: és így tovább az átíratásokban, de - nélkülem!