5.

Simon-Péter háza hamarosan a hitújító keresztények központjává vált. Jó álcázhatósága egyszerre akár 20 embernek is adott átmeneti szállást. Az apostolok és térítők 10 - 15 fős csoportokban vettek részt az újabb és legújabb szemináriumokon. Máté, János és Jakab Jézus tetteinek leghitelesebb tanújaként megpróbálták a legjobban összesűríteni a szeretet vallásának tanát.
Legfőképpen az önfeláldozás, megváltás, bűnbocsánat kidomborítása volt a cél.
Kukulkán tanácsára Jézusból mártír forradalmár vallásalapítót kellett kreálniuk. Ezt pedig csak kétféleképpen lehetett elérni.
Egyrészt felnagyítva a végsőkig kihegyezve, minél elborzasztóbban írásba foglalni a keresztre-feszítés minden mozzanatát. Kidomborítani a Via Dolorózán megtett kálvária menetet. Ez válik a későbbiekben a búcsú koreográfiájának alapjává.
A másik a szeretet és megbocsátás témaköre. Mindenek előtt Jézus, mint Messiás, az emberiség bűneit magára véve egyszer és mindenkorra megváltja azt bűneiért.
Ez a két fő vonal volt a kiindulási helyzet. Ha tehát Máté és Tamás feljegyzéseit felhasználva beépítjük a Jézus által elhangzott példabeszédeket, akkor a Tízparancsolattal kiegészítve össze is áll az Új Szövetség evangéliuma.
A későbbiek során Pál apostol, tovább ragozva saját gondolatait, Jézus szájába adva, leveleiben és Evangéliumában még finomított a rituálén. Mindenesetre az Ős Evangélium kidolgozása, Kukulkán (Simon Péter), Máté és Jakab apostolok keze nyomát viseli magán.
Azon az estén is folyt az Evangélium szerkesztése, amikor egyik tanítványuk lihegve beesett a szeminárium helységébe.
– Péter és társaim a szeretetben, nagy hírt hozok nektek!
– Mit – kérdezték megdöbbenve azok.
– Örömhírt – válaszolta, csiholva a kíváncsiságot.
– Mondd már! – kérlelték izgatottan.
– Csoda történt testvéreim az Úrban! Csoda!
– Mi légyen az, halljuk!
– Heródes megtért! – mondta kipirult arccal az ifjú. Döbbenten meredtek rá.
– Mi, méghogy ez a sátánfajzat megtért volna? Ez hihetetlen. Lázas vagy fiam, pihenjél le! Fújd ki magad, aztán mondjad szép sorjában, hogyan is történt ez a megtérés! – mondta Kukulkán. Az ifjúval misebort itattak, majd leültették az asztalhoz. Kukulkán így sürgette:
– Most már mondd el töviről hegyire! Ne hagyj ki semmit!
– Azt ti is hallottátok, hogy Heródes halálán volt a napokban.
– Hallottuk, és bízva bízunk benne, hogy a sátán magával viszi aljas bűneiért.
– De nem így történt.
– Hanem?
– Már mindenkit magaköré gyűjtött, és azok mohón várták, amint majd kiadja páráját, és sötét lelke pokolra száll. Aztán egyszerre kivilágosodott a terem és megjelent nekik a mi Urunk: Jézus Krisztus. Mindenki látta és hallotta őt.
– Te is?
– Én is.
– Mondott valamit vagy csak hallucináltatok?
– Nemcsak mondott, hanem tett is: megsimogatta Heródes homlokát és visszatért belé az élet. Aztán felszólította, hogy bánja meg bűneit és térjen meg, hagyjon fel a keresztények üldözésével.
– Mit szólt erre amaz?
– Mit szólt volna: visszautasította a felkérést.
– Mit tett erre Jézus?
– Mindenkit kiküldetett Heródes által a szobából.
– Kettesben maradtak?
– Igen.
– És mi lett utána, mi történt?
– Fél óra múlva behivatta az egész udvartartást. Elé tettem az általa lediktált rendeletet, hogy írja alá a keresztények betiltását és üldözését elrendelő utolsó kívánság-rendeletét.
– És ő mit tett erre?
– Összetépte az okmányt, ahelyett, hogy aláírta volna és elégette.
– Borzalom – súgtak össze az apostolok – biztosan megőrült.
– Dehogy őrült meg, nagyon is jól van. Jézus lediktálta nekem a moratóriumot. Ebben elrendeli a szabad vallásgyakorlást és megtiltja a keresztények további üldöztetését.
– Nahát! Ez aztán a csoda! A mi urunk-Jézusunk csodát tett evvel a vérnőszővel.
– Szó nélkül aláírta a rendeltet és azonnal lemásoltatta velünk tizenkét példányban. Azt is aláírta. Itt van, elhoztam egyet, amit pluszban lemásoltam: olvassátok. Lássátok saját szemetekkel! – Az apostolok sorra adták egymásnak az iratot és fejüket csóválva mély megrendülésüknek adtak hangot.
– Meg vagyunk hát mentve: a mi urunk megmentett bennünket! Gondol ránk, velünk van, segít bennünket onnan fentről! – óbégatták. Az ifjú pedig így folytatta elbeszélését
– Miután aláíratta vele mind a tizenkét másolatot, a fejére tette tenyereit és azon mód lehullottak róla az ótvarok, gennyes göbök, Heródes megfiatalodott. Jézus megbocsátása jeléül szájon csókolta és ezzel befogadta a kereszténységbe ezt a latrot! Ez a csoda, ezt írjátok meg!
Kukulkán Mátéra nézett és így szólt.
– Csak finoman, a lényeget jegyezd le, a csókváltást hagyd ki, mert az egyszerű emberekben visszatetszést keltene! Mindenesetre be kell vennünk a liturgiánkba ezt is. Jól van fiam, elmehetsz. Menj ki a konyhába, egyél és pihenj le. Mi folytatjuk a munkát! – szólt oda a hírhozónak és ezzel visszatértek a szerkesztés nehéz munkájához.
– Testvéreim – szólalt meg Rúfus (Júdás Tádé), most hogy lazítottak a torkunk szorításán, ki kellene használnunk és egy templom vagy amolyan kápolna féle építésére, kellene engedélyt kérnünk. Most amíg fel nem ocsúdik a hatalom, addig kellene kibulizni az engedélyt!
– Aztán, mit tennél bele? Nincsenek szobraink, relikviáink – mondta Tamás (Zengő Hárfa) kétkedve, de Kukulkán leintette.
– Figyeljetek ide: az ötlet nem is olyan rossz. Kérünk egy engedélyt imaházra, amolyan gyülekező helyre. Ezt nem utasíthatják el. Szépen fehérre kimeszeljük és az apszisban, középen felfüggesztünk egy nagy fakeresztet, esetleg meg lehetne szerezni magát az eredetit, amire Jézust kiszögelték. Aztán itt van a halotti lepel. Ezt egy ezüst ládikóban elhelyeznénk a kereszt alá helyezett oltárféleségre. Olyasmire gondolok, mint a zsidók frigyládája. Aztán itt van a kehely, amiben vérré változtatta a bort. Na, erre építve ki tudnánk dolgozni egy mise alapjait. Nem gondolok itt nagy dolgokra, csak azt kellene lemásolnunk, amit az utolsó vacsorán tett Jézus.
Krisztus kupájába vörösbort töltünk, és a szertartásvezető ajkához emelve így szól Krisztus nevében „Igyátok, ez az én vérem!” Miután egy kortyot iszik belőle, körbeadja a kupát és mindenki ajkával érinti a szent kelyhet.
Ezután kezébe vesz egy darab kenyeret és megtöri, majd így szól Jézus nevében: „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem!” Esetleg lehetne a kenyeret kis ostyákkal helyettesíteni és mindenkinek a nyelvére, tenni egy-egy ostyát. Ezzel kiszolgáltatnánk a híveknek az oltári szentséget.
Máté így szólt közbe:
– Az általam és Tamás által lejegyzett cselekedetek és tanítások szövegéből lehetne minden misén egy-két textust kiragadni és ennek szellemében, misét celebrálni, a krisztusi tanításokat elismételve és magyarázatokkal, példákkal körítve a híveknek elmondani.
– Nagyszerű, én is valami ilyesmire gondoltam – mondta Péter, majd így folytatta. – Első lépésként Heródestől engedélyt kérünk a hitélet gyakorlására. Házamat erődítménnyé alakítva itt helyezzük el az oltári szentséget, és itt alakítjuk ki az imahelységként szolgáló templomot.
A főhelyen elhelyezzük azt a Keresztet, amin Krisztus kiszenvedett, majd a későbbiekben az egész Via Dolorózán végbement kálváriát festményeken bemutatjuk. Egyelőre falfestésekre gondolok, később pedig oltárképekre. Így mintegy képszerűen is be tudnánk mutatni Jézus misztériumát az írástudatlanoknak is.
– És mi lenne akkor, ha a csupasz keresztfát a kereszténység jelképeként, szimbólumként kis bőrszíjakra fűzve a nyakunkon hordanánk?
– Nagyszerű – állapította meg Jakab – de én azt is el tudom képzelni, hogy a későbben építendő templomainkban a keresztfára faragtassuk meg Krisztus szenvedő alakját is. Sokkoló lenne a hatás.
– Igaza van: Így válna kézzelfoghatóvá a megváltás misztériuma! – mondták innen is, onnan is. János apostol azonban így aggályoskodott.
– De Péter! Bálványt akarsz csinálni a Megváltóból? – Kukulkán azonban leintette.
– Igen, ha kell, akkor bálványt csinálok belőle, mert a pogány bálványok ellen bálvánnyal kell szembeszállni! Saját fegyverükkel: bálványimádatuk csapdájába ejtve, bálvánnyal győzzük le őket: a megváltó bálványként való bemutatásával. Ezt még a sokisten és bálványimádó Róma sem ellenezheti!
Hiszen nekik mindenre van egy istenük: eggyel több vagy kevesebb, nem számít! Szépen belopjuk Rómába a szeretet istenének, mártírjának, Jézus Krisztusnak a bálványképét, szobrait.
– Jól beszéltél Péter – erősítette meg az elhangzottakat Tamás. – Így kell a harcot felvennünk és terjesztenünk az igét. Most a vallásépítés a cél. Minden eszközt meg kell ragadnunk a szent cél érdekében. Isten minden cselekedetünket, melyet a szent ügy érdekében teszünk, szentesíti.
– De olyan elborzasztó ez: Krisztus a keresztfán – aggályoskodott Júdás Tádé. Péter azonnal leintette.
– Nekünk nagyon is hatásos lesz. Az embereknek lépten, nyomon szembesülniük kell a már eddig elkövetett és a majd elkövetendő bűneikkel. Vezeklésre kell buzdítani őket! Higgyétek el, hogy a hatás nem marad el! Sőt! Frenetikus lesz!
– Legyen igazad Péter – hagyta jóvá Máté is a tervezetet. Azonban aggályainak adva hangot, imígyen szólt.
– És a Szanhedrinnel nem számoltatok? Ezek felül fogják bírálni Heródes engedélyét és leromboljátok a mi szentélyünket. Képesek lesznek rá!
– Valóban megtehetik. De Itzamná velünk van, és Jézus Krisztus által nem engedi nekik, hogy megszentségtelenítsék az Ő templomát.
– És, ha mégis? – hitetlenkedett Tamás.
– Megvan ennek is a veszélye, hiszen zsidó vallásállamban élünk, és zsidók vagyunk. De a kereszténység egyetemes világvallás, és minden népnek, így a zsidóknak is, joguk van csatlakozni hozzá – mondta Péter. Jakab azonban így folytatta.
– A zsidók nem tűrik a másságot: egy évezredes vallás rabjai vagyunk. Nehéz a reformátorok dolga. Mártíromságokkal lesz kikövezve ez az út testvéreim... érzem.
Péter így szerelte le az aggódókat.
– Most itt, ebben a pillanatban ez egy római provincia: Samaria és Júdea római fennhatósága alattvalói vagyunk mindannyian, zsidók, nem zsidók egyaránt. Pilátus parancsol. Tehát, megerősítettjük a pátenst Pilátussal is. Ha ő szentesíti, és miért ne tenné, akkor nem árthatnak nekünk a zsidók
– Így már más a helyzet testvéreim. Terjesszük fel megerősítésre Pilátus elé.
– Így legyen – zárta le a vitát Péter és nyugovóra tértek.

6.

A Zéta Reticulumon a rendes mederben folyt az élet tovább, miután sikerült a pszi sebészeknek Jézust egy szívátültetéssel megmenteni. Hosszú hónapokat töltött el lábadozással és teljes steril környezetben. Elzártságában nem volt szabad a külvilággal érintkeznie nehogy egy fertőzés ledöntse az immunrendszere kiiktatása által meggyengült védekezőképességét.
Ez az idő sem telt el azonban haszontalanul. A Főmettőrtől megkapta mindazokat a misztikus tudást tartalmazó kézikönyveket, melyekből megtanulhatta a mágia alapelemeit. Arra volt ez jó, hogy miután felépül, már tisztában lévén az elmélettel, azonnal megkezdhetik gyakorlati kiképzését.
Így is történt. Az elkövetkező hét év alatt ugyanazon képzésben volt része, mint Szép Maszknak és társainak. Csakhogy őt a legfőbb tudományra, a teremtéselméletre, maga Itzamná oktatta.
Bevezette őt a misztikus ugrásba. Meg kellett tanulnia a lélekenergia testbe való átemelését. Így, ezzel a módszerrel, egyedül csak Itzamná tudott hús-vér élőlényeket teremteni.
Egy dolog a fantomkép és fantomtest készítésének képessége, míg más dolog az eleve lélekkel rendelkező élőlények teremtése.
Ezt kellett Jézusnak elsajátítani. Nagyon kemény munkával telt el a hét év. Ezalatt semmilyen kapcsolata nem lehetett a földi világgal, nehogy félre, vakvágányra fusson, felkavart érzelmei által. Itzamná parancsa úgy szólt, hogy globálisan, az egész emberiség szempontjait figyelembe véve világméretekben kellett megtanulnia gondolkodni. El kellett vonatkoztatnia Júdea, Jeruzsálem és Palesztina valóságától. A Föld és népeinek az átnevelés általi megmentése volt kitűzve legmagasabb célként elébe.
Semmi nem vonhatta el a figyelmét e nagy horderejű dolgoktól. Valósággal égi inkubátorban élt ez alatt. Amikor aztán eljött a vizsga ideje, Itzamná elé állhatott. Megmutathatta tudását és kérdezhetett mennyei Atyjától.
Ahogy minden vizsgatételen sikeresen túljutott, Itzamná keblére vonva, így kérdezte:
– Mondd Fiam, elégedett vagy-e?
Jézus lehajtott fejjel így válaszolt:
– Nem teljesen Uram!
– Miért? – kérdezte az Úr megdöbbenve – nem érzed jól magadat ebben a miliőben? Hazavágyódsz szeretteid közé?
– Igen uram, mérhetetlen honvágy kínoz.
– De, hiszen már minden szál megszakadt te és a saját néped között. Azzal, hogy új szívet adtunk neked, új ember született. Te már egy földönkívüli szívvel élsz, és az új embertípus AB-s vércsoportjával rendelkezel.
– De uram, a lelkem az a régi! Palesztinához köt minden szállal. Aggódom népem, az általam, felbízatott keresztények sorsáért.
– Fiam, a dolgok jó kezekben vannak. Kukulkán profi módon viszi az ügyeket. Most a vallásépítés első szakasza folyik. Kiépítettük a keresztény sejteket, elvetettük a magot az emberek lelkébe. Megépült a zsidók földjén az első templomot. Most Róma a cél. A tanítványaid túlnőttek akkori tenmagadon és megedződve a harcban, olyan fantasztikus hittel és vehemenciával vetik magukat a vallásépítésbe, hogy a siker nem maradhat el! Kár lenne megtörni a lendületet.
– De Uram, én indítottam el az eszmét!
– Tévedsz, a kereszténység eszméjét János (Keresztelő Szent János) indította el. Te csak csatlakoztál hozzá, mert eszmevilágodnak ez a szerveződés felelt meg legjobban. Én fogtam a kezedet, irányítottam lépteidet a keresztelő Prófétához a Jordán forrásvidékére.
– Ezek szerint én csak eszköz voltam a kezedben uram? Egy báb csupán?
– Nem, azért annál több. Magas intelligenciádat általam nyerted, hiszen a magot én vetettem el anyád méhében. Félistent szült Mária a világ számára. Nagyon jól végezted a rád szabott feladatot, de ismerd el, tanítványaid túlnőttek rajtad!
– Atyám, én haltam vértanúhalált!
– Igen Fiam, ez elévülhetetlen érdemed. Példát mutattál az emberiségnek önfeláldozásból. Magadra vetted bűneiket, megváltottad őket. De ez minden. Küldetésed végetért!
– Sohasem mehetek vissza?
– Nem, soha! Itt maradsz velem, nálam, túszul az emberekért. Hidd el, egy kecsegtető ígéret nagyobb húzóerő, mint a hamar teljesült kívánság.
– Miért?
– Mert, ha teljesül egy kívánság, akkor azt újabbak követik. De egy beteljesületlen kívánság: Isten országának és Krisztus földre szállásának, a mennyországnak csalfa délibábja, örök ígéretként fogva tartja az emberek lelkét. És a kielégületlen vágyakozás visszafogja őket a botor cselekedetektől. Az Isteni Ígéret így válik az emberekben kielégítetlen vágyakozássá. Így minden tettükkel arra törekednek, hogy életükben vagy haláluk után a távoli jövőben a mennyországba jussanak. Érted már, hogy miért nem mehetsz vissza közéjük?
– Értem, de fel nem foghatom Uram!
– Hát nem jó itt neked, mellettem?
– Miért büntetsz engem?
– Te büntetésként fogod fel, hogy a Teremtő Isten munkatársa légy? Földi ember még nem kapott ekkora tisztességet! Visszautasítasz engemet? Szomorú vagyok fiam.
– Félreértesz uram, én melletted szeretnék maradni, munkálkodni, de az, hogy örökre eltiltasz a múltamtól az olyan, mintha a Paradicsomból tiltanál ki!
– Nincs igazad, de majd később rájössz. Elég időt hagyok neked. Egyelőre Szép Maszk, ragyogóan végzi dublőrségedet. Mesterien viszi véghez a csodákat a nevedben. Ha, majd megérsz rá, és objektíven fogod látni a dolgokat, akkor időnként megengedem, hogy jutalomszabadságként, lelátogathass a Földre! De ez még odébb lesz.
– Uram, legalább láthatnám kicsi fiamat, Magdolnát, a szüleimet! Ezt is megtagadod tőlem?
– Nem tagadok meg semmit, ami lelked épülését elősegíti. Magdolnát felejtsd el, ő csak epizód volt életedben. Boldogan él szüleiddel, kisfiaddal, az ifjú Yuz Afúzzal a Boldogvölgyben. Ő most már hét éves lesz hamarosan. Eljön az idő, amikor felhozatom hozzád Szép Maszk kíséretében és gyönyörködhetsz benne. Magdolna már Afúz Ali felesége és három boldog gyermek anyja. Felejtsd el őt! Te már isten vagy és nincs szükséged földi gyönyörökre. Égi mannával élsz, és innen fentről irányítod a világ dolgait. Felejtsd el gyarló földi létedet! 36 éves korodig ember voltál, mostantól istenként élsz és cselekszel. Vedd ezt parancsnak. Megértettük egymást?
– Meg Uram, ha másként nem lehet.
– Csak így érdemes élned! Általam megdicsőülsz. Hisz az égig emeltelek. Oltárokat állíttatok neked, szobraid a templomokban hirdetik az isten iránti örök hűséget és áldozatvállalást. Nevedben gyógyulnak emberek ezrei, nyerik el lelki békéjüket. Nevedben születnek és neveddel az ajkukon halnak meg az emberek. Neved misztikus szó, melynek csodatevő hatása van! Ember, kell ennél több?
– Megadom magam Uram, elfogadom érvelésedet. Soha többé nem lázadok ellened. Mostantól ide tartozom, a Mennyek Országa a hazám.
– Ámen – mondta mosolyogva az Úr és magához ölelve szeretett Fiát, végtelen csókba forrtak össze. Jézus úgy érezte, megtalálta a Mennyországot.

7.

Pilátus nem bírt úrrá lenni a Samarai és júdeai belvillongásokon. Bár bírta Tibérius császár teljes bizalmát, azonban a helyére pályázó Vitelius kapva kapott az alkalmon, hogy a lázongó zsidók panaszainak szószólójaként fellépjen Pilátus ellen az udvarnál. Sorozatos kegyetlenkedéseit hozván fel ellene, Heródessel egyetemben bepanaszolta Tiberiásnál és elérte, hogy vizsgálatot indítson ellene a Senátus.
Kapóra jött ellenfeleinek az is, hogy botorul hagyta, a zsidó előkelőségek nyomásának engedve, hogy keresztre feszítsék Jézust. Vitelius ezt is ellene fordította. Olyan rafináltan szerkesztették meg a vádiratot ellene, hogy ártatlan emberek kivégzésében tartsák őt bűnösnek. A fő adu a kezükben Jézus kivégzése volt.
Így álltak az ügyek Kr. u. 36-37-ben, amikor a keresztények apostolai Simon-Péter Kukulkán (ezek után csak Péterként említve) vezetésével egy keresztény imaház létesítésére kértek engedélyt. Pilátus úgy érezte, itt az alkalom, hogy enyhítse a Jézus kivégzése miatti vádpontot, és a kérés jóváhagyásával annulálja az ügyet. Így is tett. Amikor megjelent nála Péter a kérelemmel, minden zokszó nélkül aláírta azt.
Egy, szeptemberi napon történt az ominózus eset. Titkára jelentette, hogy egy Péter nevű ember, aki kereszténynek mondja magát, kér kihallgatást (vagy meghallgatást) tőle. Pilátus maga elé engedte őt.
Pilátus a sasos trónszékben ülve fogadta a belépőt. Péter megállt tőle három lépésre és fejét biccentve így szólította meg.
– Kegyelmes kormányzó, jó szívvel kérünk tégedet, hogy engedélyezzed és aláírásoddal erősítsed meg kérelmünket egy imahely építéséről.
Pilátus visszakérdezett.
– Heródes tud róla?
– Természetesen Uram! Ő már aláírta kérelmünket. Szeretnénk, ha te is megerősítenéd, hogy nyugodtan és békében építhessük fel szentélyünket.
– Rendben van, és engedélyezem ember, de tudod-e, hogy a zsidók országában élsz, sőt, ha nem csalódom, te magad is zsidó vagy. És ez az ország vallásállam. Ha én engedélyezem, ezt a zsidó vallástól idegen vallás gyakorlását, sőt elősegítem azzal is, hogy helyet adok nektek, akkor ez azzal fenyegethet, hogy a zsidóknak újabb okot adok személyem elleni támadásokra. Esetleg zavargásokat szítanak és a helytartói állásomba, kerülhet. Nagy a kockázata ennek, ember.
– Imádkozunk érted helytartó, a mi Istenünk segít neked. Nemes cselekedeted elnyeri méltó jutalmát.
– Gondolod? – töprengett a kormányzó és egy fügébe harapott. Péter tovább győzködte őt.
– A mi Teremtő Istenünknek végtelen a hatalma. Ezzel a jócselekedeteddel elnyerheted eddigi bűnös cselekedeteidnek a törlését.
– Lehet. A te Istened megbocsát nekem, de a zsidók nem! Meglásd, még letaszítanak engem! Érzem, hogy a zsidók kikészítenek, Viteliussal is össze fogtak ellenem. Befeketítettek Rómában. A császár maga elé rendelt. Ha hamarosan nem történik valami, a zsidók intrikáinak áldozatává válok. Nincs az, az isten, aki megmentene engem a császár haragjától.
– Uram, bízzál bennünk és Istenünkben! Engedélyezzed a templom felépítését és hitünk legális gyakorlását!
– Jól van, add az iratot! Aláírom, de mosom kezeimet. Ha tényleg olyan hatalma van a te istenednek és megmenekülök, akkor gazdag pénzadománnyal és a keresztény egyháznak tett kegyelmem gyakorlásaként még a tized (egyházadó) szedését is engedélyezni fogom Júdea és Samaria tartományokban. Na, megegyeztünk?
– Uram, hálánk az égig ér! Imádkozunk érted.
– Úgy legyen! – mondta Pilátus, és aláírta az okiratot.
– Ezzel vette kezdetét a keresztények legalitása. Az épület készen állt, hiszen Simon-Péter házát alakították át. Mégpedig olyan védművel látták el, hogy abba a keresztény hívőkön kívül idegen élve nem juthatott be. Az imatermet hófehérre meszelték és az oltár mögött a főfalon elhelyezték az eredeti keresztet, amelyen Jézus vértanúhalált szenvedett. Egy ezüst borítású ládában helyezték el a halotti leplet. Készítettek egy díszes faragott tabernákulumot, amelyben az első kézzel írott Szent Bibliát, Jézus kelyhét és a Jézus testét jelképező szent ostyákat helyezték el.
A közös istentiszteletek, keresztelők és esketések valamint más szent ünnepi alkalmakkor a tabernákulumban őrzött kegytárgyakban szolgáltatták ki a híveknek az úgynevezett oltári szentségeket.
Bár sokat nyomott a latban Pilátus perében ez a kegyes engedménye, Tiberius a szabad vallásgyakorlat engedélyezése miatt hajlott volna az ellene felhozott vádak elejtésére, viszont a letaszításán munkálkodó zsidó lobby Vitelius által tüzelte ellene a szenátust. Mindenesetre Pilátus haladékot kapott a Rómába való megjelenés és ítélőszék elé állás idejét illetőleg.
A zsidók azonban egyenesen Jahve arculcsapásának vélték azt, hogy éppen a szent városban, Jeruzsálemben engedélyezték egy általuk szektának minősített vallás gyakorlását. Mivel a kis Szanhedrinnek joga volt ítélkezni vallási ügyekben, nem tekintették elégségesnek Heródes és Pilátus engedélyét, és maguk elé rendelték Pétert és apostolait. Tehát, újra szembe kellett nézniük a Zsidó Nagytanácsnak aposztrofált kis Szanhedrinnek. Péterék vállalták a kihívást. Egyben elhatározták, hogy megleckéztetik a zsidókat.
Szép Maszk pár hetes szabadságán éppen csak hogy megölelhette Salomét és keblére, szoríthatta Jézus kisfiát, máris kapta az újabb parancsot: jelentkezzen szolgálattételre Péternél. Még aznap megérkezett. Péter és apostolai a megerősített imaház legvédettebb helységében vártak érkezésére. Éppen tanácskoztak, amikor belépett. Péter keblére ölelte és így szólt.
– Fiam, egy utolsó csodát kell végrehajtanod, és ezzel Jézus negyven napos földön tartózkodása befejeződik. Meg kell majd jelenned a Szanhedrinben akkor, amikor élesre fordul a helyzet. Tamás apostolként a Tanács elé járulsz, és amikor intek, transz-perszonálással felveszed Jézus alakját. Megjelensz nekünk, és csodatételt hajtasz végre. Itzamná kész tervet adott erre is. A gyűlés végeztével kettesben megbeszéljük. Addig tarts velünk!