Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Beetle_178
Alkotások száma: 75
Regisztrált: 2006-03-10
Belépett: 2017-10-15
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (9)
-Egyéb prózai alkotások (10)
-Dalszövegek (1)
-Versek (51)
Képgaléria
-Rajzok (1)
-Fotók (1)
Feltöltve: 2006-03-25 17:49:04
Megtekintve: 5996
Kopp
Megperzselte szívemet őszinte szavad.
Még mindig éget, mint telet a tavasz.
Talán nem is tudod mit tettél,
Te csak elmondtad mit éreztél.

Minden szavad egy döfés nekem,
Pedig szívedhez közel nem kerültem.
Minden álmom elillant,
Döntött az a pillanat.

Láthatalan szörny szorítja lelkemet.
Egyre erősebben facsarja életem.
Valaki segítsen, mert elveszek, s
Nem láthatom többet két szemed.

A segítség nem jön már soha,
Lelkemet befedi fáradt moha.
Megkövülve s szürkén élem napjaimat.

Látod, így végzed majd te is,
Örülj, ha tudsz magadon segíteni.
Kérlek, tanulj meg magadban bízni.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-06-05 19:43:44
Csak akkor bízz másban ha tudod h nem fog átvágni és hogy ki az ? azt szerintem érezni fogod én is éreztem már egyszer és azóta is velem van és velem is lessz mindíg csak légy türelmes:)))!!!!!!! nagyon ügyes vagy!!!!!!!!!!!
2006-04-29 22:32:20
Köszönöm!
2006-04-27 12:54:08
Érdekes vers. Jól tükrözi a zaklatottságot,mint tartalmában,mint szerkezetében. A második felében éreztem egy váltást,ami nekem annyira nem tetszett,de a végkifejlet hatásosra sikerült.

Taps,taps! :))
2006-03-29 18:05:20
A segítség nem nekem kell, habár....
2006-03-26 18:36:43
Köszönöm!
2006-03-26 16:50:05
köszönöm!!!!!:)
2006-03-26 14:59:45
köszönöm, hogy elolvastad:)
2006-03-26 12:00:17
Magunkban bizni.
Érdemes.