Feltöltve: 2006-03-25 13:56:59
Megtekintve: 5917
Zuhanás!
Egy szakadék szélén állok, fölöttem a csillagok,
Körülöttem kies vidék, burúsan látom az egész világot.
Egy alak közeledik felém, nem látom ki az,
Segítségért fordultam felé, és erre az ellenségnek kiad.
Bizalmammal visszaélt, a szakadékba taszít,
Mindenféle jó helyett a rosszra tanít.
Éreztem zuhanok, a semmibe,
A csillagok eltűnnek, s már nem fénylenek.
A hold sem fénylik, nem mutat utat,
Levegőt se kaptam, a tüdőm fulladt.
Véget ért a zuhanás,
Elreppent az álom,
Hideg kövön ébredtem,
Az üres eget kémleltem.
Fájó fejjel indultam fel a csúcsra,
De visszacsúsztam, ujra meg ujra.
Zakatoló szívvel a földre rogytam,
És gondolkoztam mit tehettem, mi rosszat.
Kerestem a hibát, magamban nem másban,
Hibát viszont nem, csak fájdalmat találtam.
Sötét űr a szívem helyén,
Nem közelíthet senki felém,
A szakadék falai vesznek körbe,
Közelednek, és itt maradok örökre!
Körülöttem kies vidék, burúsan látom az egész világot.
Egy alak közeledik felém, nem látom ki az,
Segítségért fordultam felé, és erre az ellenségnek kiad.
Bizalmammal visszaélt, a szakadékba taszít,
Mindenféle jó helyett a rosszra tanít.
Éreztem zuhanok, a semmibe,
A csillagok eltűnnek, s már nem fénylenek.
A hold sem fénylik, nem mutat utat,
Levegőt se kaptam, a tüdőm fulladt.
Véget ért a zuhanás,
Elreppent az álom,
Hideg kövön ébredtem,
Az üres eget kémleltem.
Fájó fejjel indultam fel a csúcsra,
De visszacsúsztam, ujra meg ujra.
Zakatoló szívvel a földre rogytam,
És gondolkoztam mit tehettem, mi rosszat.
Kerestem a hibát, magamban nem másban,
Hibát viszont nem, csak fájdalmat találtam.
Sötét űr a szívem helyén,
Nem közelíthet senki felém,
A szakadék falai vesznek körbe,
Közelednek, és itt maradok örökre!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-05-27 17:36:01
Nagyon szépen köszönöm, örülök hogy így vélekedsz.
2006-05-26 19:28:33
Nagyon tetszik a versed. ismerős érzésekre, gondolatokra találtam benne