Gomolyfelhők gyülnek felettem,
A baj áradata zúdul szívembe.
A víz már szívemben nem fér el,
Kicsordul szememen, és félek.

Félek, hogy fájni fog és belehalok,
Félek, hogy többé senkiről nem hallok,
Félek, hogy megszakad a szívem,
Félek, hogy darabokra hullik ide.

Ide, hol az összes többi szív hever,
Ide, hol vannak a kárhozott lelkek,
Ide, hol a Pokol tüze éget,
Ide, hol a fájdalomtól félek.

Könnyek mossák arcom.
Megvágom a karom.
A Pokol tüzét vélem látni véremben,
A szívem épen marad, és e világon végeztem.