Úgy fájsz, mint a Holdnak a pirkadat.
Szívem megkeményedett és nem enged soha.
Más vagy már mint aminek megláttalak,
Arcod, szemed ürességet mutat.

Nem hiszek a meleg szavaknak,
Mert tudom, mind hamisak.
Ne érdekeljen, ne is nézz vissza,
Nem akarom hogy hulló könnyeimet lássad.

Óvtam szívemet a fájdalomtól.
Óvtam lelkemet a csalódástól,
Mégis összetörtem, de megérte,
Legalább megtudtam ki is vagy te.