Az ötlet kolosszális. Egy mindent látó szem figyeli éjjel nappal a hat, hétre összezártan élő 12 ember mindennapi életét.
Na, ez a dolog ütött nekem szöget a fejembe a tizennégy évesen média sztárrá lett mostohaapa-gyilkos kislány apropóján. Adott egy család, ahol a mostohaapa tíz éven át naponta megalázza, sárba tapossa, veri, hajszolja a családtagjait.
Ők tűrnek, néha megpróbálnak megszökni kínzóik elől, de az visszacsalja, vagy erőszakkal visszaszerzi őket. Megpróbálnak a társadalom, a szervek felé is jelt adni sanyarú sorsukról, de a törvények kötik a szervek kezeit. Ami a házon belül történik, az, magánügy. Hiába látják a szomszédok, ismerősök a verésnyomokat, hallják a sikolyokat, tehetetlenek. Némán, szemlesütve, esetleg vádló tekintetekkel, bátortalan szavakkal próbálnak interveniálni a szenvedők érdekében, sekély eredménnyel. És amikor már csordultig a pohár, akkor egy elkeseredett mozdulat, és eldörren a gyilkos fegyver. Kiiktatódik a szenvedések okozója, s jöjjön, aminek jönni kell! Ennél csak jobb lehet!
És amint szemünk előtt folyik két hete ez a horrorisztikus élveboncolás, vele párhuzamosan elindult a Big Brother sorozat a TV-ben. Hát, ez adta nekem a következő ötletet.
Mi lenne, ha minden család otthonában jelen lenne egy virtuális figyelő szem. Ez a szem úgy lenne beprogramozva, hogy csak abban az esetekben kapcsolna élesbe, amikor valakit sanyargatnak, megerőszakolnak, kínoznak, vagy éppen emberi méltóságában megaláznak. Ez a mindent látó szem egy beavatkozó szervhez lenne kapcsolva. Ez a robot, az éteren át, kinyúlna a falból és lefogná az ütésre emelt kezet, sokkolná, lebénítaná a másikba rúgó lábat, szájzárat tenne az ocsmányságot üvöltő, önmagából kifordult egyénre.
Aztán tovább lehetne fejleszteni ezt a szemet úgy is, hogy mint a rádiótelefont zsebben hordhatóvá téve, esetleg nyakba akasztott amulettként lehetne hordani. Mire lenne jó ez? Sok mindenre! Például nem kellett, volna meghalnia a kutyáját sétáltató kislánynak, nem estek volna áldozatul a szatírok támadásainak nők százai, nem engedték volna a 10 éves kisfiút aznap felmenni az elvált apjához, hogy az aztán gyalázatos módon megölje, nem irtotta volna ki a családját a paranoiás tanárember, nem csapta volna a falhoz pár hónapos csecsemőjét, az italgőztől bekáfolt apának csúfolt szörny és még lehetne sorolni.
Mert a gyilkosok és a potenciális áldozatok köztünk járnak. Ma én, holnap te... Ma téged rabolnak ki, holnap engem herélnek ki, vagy esetleg én ütöm agyon a nekem okvetetlenkedő szomszédot. Minden benne van a pakliban. A törvényekben bízni, vagy azokat okolni, a hatóságokat, a szomszédokat, a környezetet csak részben lehet felelőssé tenni a bűnesetek miatt. Minden a pillanatnyi helyzeten és a személyeken múlik. Olyan ez, mint a sakkjátszma! Lehetek győztes is, de veszíthetek is. És ebben az esetben az egzisztencia, a vagyon, az élet a tét.
Szóval, jó lenne egy ilyen jóságos, nagy, mindenkit figyelő szem. Dehogyis gondolom én, hogy most feltaláltam a spanyolviaszt! Feltalálták már azt jóval régebben, évezredekkel ezelőtt.
Ha igaz – és miért ne lenne igaz – a teremtő (Isten) amióta megteremtette az emberiséget, azóta is rajtunk tartja óvó tekintetét. Csak hittel kéne élnünk. Nem kellene semmi mást tennünk, mint betartani a Tízparancsolatot.
És, ha még hozzá kitennénk minden lakásba a Házi-áldást, akkor már el is riasztanánk a XXI. század rémét, egymás kifosztását, legyilkolását. Hittel élni! Hinni önmagunkban, a másikban. Élni és élni, hagyni. Nem kellenek ehhez hatalmas kőtemplomok, papok siserahada, megélhetési politikusok és fehérgalléros hittérítőnek álcázott bűnözők serege. A hit, erkölcs és szeretet a szívünkben kell, hogy beleégetve legyen. És a Big Brother minden cselekedetünket figyelemmel kísérő szeme legyen a lelkünkbe plántálva, hogy ne engedjen bennünket bűnösökké válni.