A szavak szívedből szólnak,
Valamit mondanak rólad.
Nem érted tisztán,
Így életed nyugodtan éled tovább.
Hibát hibára halmozol,
Észzel szív ellen kardozol.
Győz az ész, szíved beletörődik,
Nem hallgatsz rá, így csak gyötrődik.
Egyszercsak észreveszed,
Senki nem szeret.
Magadba zuhansz, egyedül vagy,
És szíved újra súgja azokat a szavakat.
Mélyre hatol benned a fájdalom,
Mérhetetlen nagyságú a bánatod.
Mindenkit megbántottál,
A világnak csak ártottál,
Nincs rád szükség vedd észre,
Értelmetlen az életed.
Old meg a dolgot,
Ha tested megszűnik létezni,
Lelked nem fog boldogságra éhezni.