Vérpatakok folynak,
Az emberek meg fosnak,
Hogy ők is így járnak,
Hogy porrá válnak.

De jobb lesz ott hidd el,
Majd csak elsötétül minden,
Nem lesz több fájdalom,
Halál kaszája vállamon.

Vörös úton vezet,
Véres a kezed,
Vérpatakok rajtad is,
De még bírod egy darabig.

És eljutsz végre oda,
Hol a sötétség kora,
Örökre beköszönt,
És a szenvedés elköszön.

De ha nem jutsz ide,
Nyalogatod sebeidet,
Felkelhetsz mégegyszer,
De előbb-utóbb úgyis kifekszel!