A kertben fehér lepel türelme ringat
a sokszínű táj téli egyenruhába öltözött
Hol madárcsicsergés volt, zöld, virág
és megannyi illat
Most csak a csend mozdul a fák között
Mégis, áldom ezt az ezüstpihe bánatot
Nem fázom, éppen téli álomból szököm
Nézem a fázós csillagokon túli
káprázatot
Árnyak csillogó játékára szemem
vidáman ráköszön
A föld befogadja nevetésem
Látom Isten mozdulatát a Teremtés
Hajnalán
A szélbe suttogom, míg múlik reszketésem
Eljön a Tavasz, hamar, Bambicimacibabám!