A telünk is közös, lásd: ha a szél
fújja arcom, időben kezedhez ér
És lesz közös szelünk, amelyben
összeér két, elárvult meleg tenyér

Ne kérdezd, hol vagyok: Ott, ahol
Te vagy, ahol a Nap ragyog
Nélküled üres edény, gazdátlan
ház, fénytelen mosoly vagyok...

Érted jöttem ide, miattad, téged
kerestelek, amióta világ a világ
téged kísértelek: szeretlek téged
Lelkembe fércelt az idő végleg

Fúj a szél, simogatja arcomat...

Pesthidegkút, 2006. 02. 09.
Megjegyzés: Ásványkviznek