Fáradt vagyok. Érzem a bort az ereimben.
Késő van. Aludni kéne.
Nem akarok álmodni.
Maradok, és nézem a csillagokat az égen.
Tényleg mindenkinek van egy csillaga?
Az enyém vajon fényes?
Szeretnék test nélkül lebegni és nézni ahogy élek.
Látnám hogy nézem a csillagokat, és nem érteném hogy mitől félek.
Ha nincs test nincs lélek.
Ha nincs test nincs lélek?
És ha csak lélek van és az amit köré látsz csak téves látomás?
Ki válaszol nekem: ez igazi élet?
Sötét van. Sehol a fények.
Ülök egy csillagon.
Nézem ahogy félnek az emberek és választok egy nekem tetsző életet.
Egy fényeset.
Már nem számít a test, csak a lélek.
Nem félek.
Érzem hogy élek.