Feltöltve: 2006-03-22 12:56:10
Megtekintve: 6089
Szomorúság
Mikoron az ég vére csordul
Cseppenként kifeszített lelkem
Érzés-bőr rostjaira,
Felajánlom néki önnön magamat.
Lelkem szilánkjai összerándulnak,
Vad táncba kelnek egymással,
Szétszóródnak, s mikor
Megállnak, csupán egy sóhajt
Hagynak maguk után,
Mely viharok közt is
Az egekbe száll.
2005.05.11
Cseppenként kifeszített lelkem
Érzés-bőr rostjaira,
Felajánlom néki önnön magamat.
Lelkem szilánkjai összerándulnak,
Vad táncba kelnek egymással,
Szétszóródnak, s mikor
Megállnak, csupán egy sóhajt
Hagynak maguk után,
Mely viharok közt is
Az egekbe száll.
2005.05.11
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!